SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 8:23-27; 20:20-28; Márk 3:14; 4:35-41;

9:33-37; Lukács 5:6-8, 11

„Ekkor így szóltak egymáshoz: Hát nem gerjedezett-e a szívünk, amikor beszélt velünk az úton, és magyarázta az Írásokat” (Lk 24:32, ÚRK)?

Szolgálatának legkorábbi napjaitól kedve Jézus nem egyedül dolgozott. Kiválasztott embereket, hogy kivegyék a részüket a prédikálásból, a tanításból és a szolgálatból. A négy evangélium fókuszpontjában ugyan elsősorban Jézus élete, halála és feltámadása áll, de többnyire a tanítványokkal, a Jézushoz legközelebb állókkal összefüggésben.

Miközben zajlott a nagy küzdelem Jézus körül, láthatjuk, hogy a tanítványok körül is dúlt. Egészen a keserű végig, amikor Jézus felkiáltott: „Elvégeztetett!”, Sátán képtelen volt elérni, hogy a Megváltó megbotoljon és elessen. Krisztus követői azonban sokkal könnyebb prédának bizonyultak. Jellemhibáik bevezető utat kínáltak számára, amelyet az ellenség sietve ki is használt.

Büszkeség, kétely, makacsság, önnön fontosságuk tudata, kicsinyesség – bármi is volt az adott hiba, utat nyitott Sátánnak. Problémájuk felét pedig az okozta, hogy ragaszkodtak a saját elképzeléseikhez azzal kapcsolatban, aminek szerintük történni kellett, és nem figyeltek arra, amit Jézus mondott a bekövetkezendő eseményekről.

Sok mindent kellett megtanulniuk, méghozzá a nehezebb úton! Kétség nem fér hozzá, hogy mi is ebben a cipőben járunk.