A magvető példázatában benne foglaltatik a nagy küzdelem témája. Amikor Jézus felsorolja az evangélium üzenetére adható válaszok négy típusát, azt érzékelteti, hogy nem csupán „jó” és „rossz” emberek vannak a világban. Az élet bonyolultabb, ezért nagy körültekintéssel bánjunk azokkal, akik látszólag nem úgy fogadják az evangéliumot, ahogy szerintünk kellene.

Miként mutatkozik meg a nagy küzdelem valósága a Mt 13:3-8 és 18-23 verseiben leírt történetben?

Valóságos az emberek lelkéért folyó harc, és az ellenség minden lehetséges eszközt felhasznál arra, hogy akit csak lehet, eltérítsen az üdvösségtől. Az útfélre esett maggal kapcsolatban például Ellen White így írt: „Sátán és angyalai jelen vannak az evangélizáló összejöveteleken. Miközben a menny angyalai igyekeznek Isten Igéjével hatni a szívekre, az ellenség is résen áll, hogy az Igét hatástalanítsa. Sátán buzgó igyekezettel, amellyel csak rosszindulata ér fel, próbálja Isten Lelkének munkáját meghiúsítani. Miközben Krisztus vonzza az embert szeretetével, Sátán megkísérli annak figyelmét elterelni, akiben vágy ébredt a Megváltó után” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 24-25. o.).

Megkérdezhetné valaki: Vajon nem vigyázhatott volna jobban a földműves, hogy ne hagyja veszendőbe menni a magot a köves úton? Vagy miért nem volt szorgalmasabb, miért nem ásta ki a köveket? Miért nem gyomlálta ki alaposabban a gazt?

Az evangéliumi magvetéskor az emberi erőfeszítés mindig korlátozott. Mindenütt vetnünk kell. Mi nem ítélhetjük meg, hogy melyik a jó és melyik a rossz talaj. A gyomok jelenléte arra utal, hogy nem tudjuk megakadályozni a gonosz felbukkanását még azokon a helyeken sem, ahol a legkevésbé számítunk rá. Viszont az aratás háttérből figyelő Ura garantálja, hogy akit meg lehet menteni, az üdvözülni fog. Mi tesszük a dolgunkat, és közben meg kell tanulnunk bízni abban, hogy Ő is teszi a magáét.

Miben látható ennek a példázatnak a valósága? Miért van az, hogy nemrég megkeresztelkedett emberek kisétálnak az ajtón? Mások pedig miért nem mutatnak egyáltalán semmi érdeklődést? És hogyhogy megint mások szilárdan meg tudnak gyökerezni a hitben?