Az évszázadok során számos író érintette a nagy küzdelem témáját, és ma az evangéliumi keresztények között is vannak, akik közelebbről vizsgálják ezt a gondolatot, még sincs másnak jobban kidolgozott világképe a nagy küzdelemről, mint a Hetednapi Adventista Egyháznak. Az adventista gondolkodásnak valóban meghatározó ismertetőjegye a Krisztus és Sátán közötti valóságos, fizikai, erkölcsi és lelki küzdelem gondolata. Nem is csoda. Az egész Biblián végigvonul az, amit egy evangéliumi keresztény író úgy nevez, hogy „a kozmikus háború témája”. Időnként, mint ahogy a pusztai megkísértésről szóló heti tanulmányunkban is, ez a téma igencsak erősen és nyíltan megjelenik. A jó és a rossz küzdelmének gondolata még nem kimondottan vallási összefüggésben is előkerül. T. S. Eliot így írt: „A világ fordul és a világ változik,/ De egyvalami nem változik./ Éveim során egyvalami nem változik:/ Bárhogy leplezitek is, egyvalami nem változik:/ a Jó és a Gonosz harca” (T. S. Eliot: „A szikla”, kórusok. 1934.).

A német ateista Friedrich Nietzsche pedig ezt írta: „Vonjuk le a következtetést! A két, egymással szembenálló értékforma, ťa jó és a rosszŤ, ťa jó és a gonoszŤ évezredek óta félelmetes harcot vív egymással a földön” (Friedrich Nietzsche: On the Genealogy of Morals. New York, 1967, Random House, 52. o.). A Szentírás és Ellen White írásai azonban minden másnál jobban bemutatják ennek a konfliktusnak az igazi természetét és azokat az örök sorsokat meghatározó kérdéseket, amelyek ebben kockán forognak.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A csoportban beszélgessünk a szerdai kérdésről azzal kapcsolatban, hogy hol a határ az Istenbe vetett bizalom csodavárása és az elbizakodottság között! Hogyan határozhatjuk meg a különbséget?

2. A kísértések igen sokféle formában, alakban, méretben, színben és modellben érkeznek, egyaránt alaposan megtervezve, hogy ott telepedjenek ránk, ahol éppen vagyunk. Persze nem minden jelent egyforma kísértést mindenkinek. A nyilvánvaló bűnökön kívül milyen alattomos úton férkőzhet hozzánk a kísértés?

3. Olvassuk el újból Jézus pusztai megkísértésének a történetét! Milyen megaláztatásnak volt kitéve a Megváltó? Közben gondoljunk arra, hogy Jézus nem más volt, mint „Immánuel… velünk az Isten”! „Minden őáltala lett” (Jn 1:3). Hogyan próbálhatjuk megérteni ezt a felfoghatatlan gondolatot, hogy maga Isten állta ki ezt a félelmetes küzdelmet helyettünk? Ha erre gondolunk, ugyan mi számít még?