Mi történt Mt 4:1-3 szakasza szerint? Miért? Hogyan mutatkozott meg itt a nagy küzdelem?

„Jézust Isten Lelke vezette a pusztába, ahol Sátán megkísértette. Krisztus nem kereste a kísértést. Azért ment a pusztába, hogy egyedül legyen, és elmélkedhessen a küldetéséről, munkájáról. Böjtöléssel, imával vértezte fel magát az előtte levő, vérrel hintett útra. De Sátán tudta, hogy a Megváltó a pusztába ment, és ezt az alkalmat találta a legalkalmasabbnak, hogy megközelítse” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, 86. o.). Drámai párhuzamokat találhatunk Jézus megkísértése és az izraeliták pusztai vándorlásai között. Miután Jézus feljött a vízből, elment a pusztába, ahol semmit nem evett és negyven napos próbát élt át. Hasonlóképpen az izraeliták is átkeltek a vízen (a Vörös-tengeren), és eljutottak a pusztába, ahol nem volt kenyerük, és negyven évig maradtak ott. Figyeljük meg erről a következő leírást: „És emlékezzél meg az egész útról, amelyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvalóvá legyen, mi van a te szívedben; vajon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete” (5Móz 8:2-3). Az evangéliumi beszámolóból megtudjuk, hogy a negyven nap után Jézus éhes volt (Mt 4:2). Akkor megjelent valaki „segítőkész” tanáccsal, kissé hasonlóan Jób vigasztalóihoz. Nem ez volt az első alkalom, amikor Sátán látszólag „segíteni” akart valakin, aki válságba került. Zakariás próféta könyve 3. fejezete ír a főpapról abban az időben, amikor a babiloni fogság után újjáépítették Jeruzsálemet. Miközben látomásban Isten előtt állt a pap, valaki megjelent jobb keze felől. Az ember jobbján mindig a legmegbízhatóbb barátja állt, hogy védje és őrizze a lehetséges támadóktól. Viszont Zakariás 3. fejeze-tében a bizalmat élvező, jobb kéz felől álló alak nem más, mint maga a „vádoló”, aki bizalmas barátnak adta ki magát. Ez történt Jézussal is a pusztában. Aki „segítséget” ajánlott, szavaival kimutatta a foga fehérjét: „Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké” (Mt 4:3). Isten angyala nem kételkedett volna Jézus istenségében. Figyeljük meg azt is, hogyan kapcsolódik Jézus válasza (Mt 4:4) a kivonuláshoz. „[Isten] enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik” (5Móz 8:3).

Nagyon fontos megállni a kísértésben, az azonban még sokkal fontosabb, hogy meggyőződjünk róla: még véletlenül sem vezetünk senkit kísértésbe!