Igen nehéz számunkra ma (mint ahogy kétségkívül nehéz volt az évszázadok során a különböző kultúrák népei számára is) megérteni az ókori Perzsa Birodalom szokásait és tradícióit, ahol Eszter története kibontakozott. Egy azonban biztos: az Úr felhasználta ezt a birodalmat abban a folyamatban, amin keresztül beteljesítette az Izrael népének tett szövetségi ígéreteit, amelyek egészen Ábrahámig nyúlnak vissza (lásd 1Móz 12:1-3; 2Krón 36:23; Ézs 45:1).

A fiatal zsidó lányból, Eszterből egyszer csak királyné lett. A felemelkedéséhez vezető út jócskán különbözött például Józsefétől Egyiptomban vagy Dánielétől Babilonban, de ő is pontosan ott volt (mint József és Dániel), ahol az Úr akarta látni. Isten különlegesen felhasználta, olyan módon, ami jól megvilágítja, hogyan is bontakozik ki a nagy küzdelem a történelemben.

Milyen következményekkel járt volna, ha az Eszt 3:8-11 verseiben említett rendelet sikerrel jár? Gondoljunk csak arra, hogy mi volt Isten terve a zsidó néppel, különösen a Messiás eljövetelével kapcsolatban!

„Aligha volt a király annak tudatában, hogy milyen messze ható következményekkel járna e rendelkezés végrehajtása. Sátán, ennek a tervnek rejtett ösztönzője, megpróbálta a föld színéről eltüntetni azokat, akik megőrizték az igaz Isten ismeretét” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 373. o.). Éppen ennek a népnek a soraiból kellett a világ Megváltójának származnia. Érdekes, hogy pontosan az istentisztelet miatt pattant ki a dolog (lásd Eszt 3:5, 8), azért, mert egy bizonyos népcsoport nem volt hajlandó követni a hatalmon lévők törvényeit és szokásait. A végidőben természetesen más körülmények lesznek, de a háttérben meghúzódó valóság – a Krisztus és Sátán közötti nagy küzdelem – akkor is ugyanaz lesz, és aki hűséges akar maradni Istenhez, hasonló helyzetbe kerül, mint a zsidók ebben a történetben. Úgy szól a figyelmeztetés, hogy a föld történelmének záró jeleneteiben kiadnak majd egy rendeletet, amelyben ez áll: „mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek” (Jel 13:15). A történelemből azt mindenképpen megtanulhatjuk, hogy nem tanulunk a történelemből!

Miért vagyunk általában bizalmatlanok azokkal szemben, akik mások, mint mi? Miért kell azt megértetnie velünk a minden egyes ember értékét bemutató teremtés és megváltás nagy igazságainak, hogy helytelen az ilyen hozzáállás? Hogyan tudnánk megtisztítani a saját szívünket ettől a rettentően rossz hajlamtól?