SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Sámuel 17:43-51; 2Sámuel 11:1-17;

1Királyok 18:21-39; 2Királyok 19:21-34; Nehémiás 1; Eszter 3:8-11

„Elmondtam nekik, hogy Istenem milyen jóakarattal volt hozzám, és hogy milyen szavakat intézett hozzám a király. Erre ők így feleltek: Kezdjük hát el az építkezést! És hozzáfogtak nagy buzgalommal a nemes feladathoz” (Neh 2:18, RÚF).

Dávid, Illés, Ezékiás, Eszter és Nehémiás életét összehasonlítva hasonló gondolatok vetődnek fel: Isten képes felhasználni „jelentéktelen” embereket arra, hogy visszaszorítsa a gonoszság áradatát. E beszámolók némelyikéből megláthatjuk, hogy nem kell összeroskadnunk a lehengerlő gonoszság alatt, még ha roppant nagy akadályokba ütközünk is, hanem képesek lehetünk szilárdan megállni, persze csakis Isten erejével, aki hűségesen teljesíti szövetségi ígéreteit. Jézusban valóra váltotta, amit nekünk ígért. Amikor a nép Isten erejével kitart, látni fogja, hogy a gonoszság erőinek nincs elég hatalma a végső győzelem megkaparintásához.

Az a lényeg, amire az Ige fel is szólít, hogy örüljünk Isten szabadításának! Ez nem mindig tűnik érthetőnek, mert sokszor lehengerlő, nálunk jóval hatalmasabb problémák között találjuk magunkat. Az Isten szabadítása miatti öröm – még mielőtt a szabadítás megérkezne – valójában a hitből és az Isten tiszteletéből fakadó cselekedet, nem pedig a körülöttünk zajló események logikus következménye. Másrészt viszont Krisztus értünk vállalt tettei miatt valóban az az egyetlen logikus dolog, amit tehetünk, hogy bízunk Isten hűségében.