Az eredetileg Ábrámnak nevezett Ábrahám a hűségéről lett ismert, az élete tapasztalata mégis inkább Isten hozzá való hűségét bizonyítja.

Isten kétszer is biztosította Ábrahámot arról, hogy fia születik. Ez az ígéret először akkor hangzott el, amikor a pátriárka 75 éves volt (1Móz 12:2, 4), majd pedig úgy tíz évvel később (1Móz 13:16) Isten megismételte a kijelentését.

Végül, méghozzá Ábrahám többszöri bukdácsolása után megszületett az ígéret – a szövetség – gyermeke, és ez bemutatta Isten hűségét a néhanapján ingatag szolgája iránt (lásd 1Móz 17:19, 21; 21:3-5).

Minek a reménye mutatkozik meg 1Móz 22:1-19 szakaszában a nagy küzdelem egészét illetően?

„Isten egyrészt Ábrahám lelkébe akarta vésni, hogy az evangélium valóság, másrészt próbára akarta tenni hitét a paranccsal, hogy ölje meg fiát. Azért kellett elviselnie a lelki gyötrelmet e félelmes próba sötét napjaiban, hogy saját tapasztalata által felfogjon valamit abból a hatalmas áldozatból, amelyet a végtelen Isten hoz az ember megváltásáért. Semmi más próba nem gyötörhette volna meg úgy Ábrahám lelkét, mint fia feláldozása. Isten gyötrelmes és gyalázatos halálra adta Fiát. Az angyalok, akik Isten Fia megaláztatásának és lelki gyötrelmének tanúi voltak, nem léphettek közbe, mint ahogy Izsák esetében megtehették. Nem hangzott el ilyen kiáltás: ťElég!Ť A dicsőség Királya feláldozta életét, hogy megváltsa az elbukott emberiséget. Mivel bizonyíthatná Isten jobban végtelen könyörületét és szeretetét? ťAki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünkŤ (Róm 8:32)?

Ábrahámnak nemcsak a saját érdekében kellett meghoznia az áldozatot, és nem is kizárólag az utána jövő nemzedékekért, hanem a menny és más világok bűntelen értelmes lényeinek okulásáért is. A Krisztus és Sátán közötti küzdelem csatatere – a föld, ahol a megváltás terve megvalósult – a világegyetem tankönyve. Mivel Ábrahám korábban kételkedett Isten ígéreteiben, Sátán azzal vádolta az angyalok és Isten előtt, hogy nem teljesítette a szövetség feltételeit, és ezért méltatlan annak áldásaira. Isten az egész menny előtt bizonyítani akarta szolgája hűségét; be akarta mutatni, hogy nem fogadhat el kevesebbet, csak a tökéletes engedelmességet, és jobban fel akarta tárni előttük a megváltás tervét” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 120-121. o.).