Nekem éppen úgy,

mint ahogy Teneked,

egy egész világot mutatott a Sátán.

Én nem ismertem, és hittem neki,

leborultam a sok kincsnek láttán.

A karjain annyi ígéret volt,

az élet sok, színes álmai:

„Mindezeket neked adom” – mondta –,

s már láttam is valóra váltani.

Nekem éppen úgy,

mint ahogy Teneked

azt mondta, hogy nem ütöm meg a lábam.

És az ismeretlen, köves utakon,

belevetettem magam a világba.

És hányszor jöttem vérző lábbal vissza,

összetörve, tépett-rongyosan,

az ígéret hegyén most koldusként állva,

könnyes szemmel, szégyenfoltosan.

Nekem éppen úgy

hazudott, mint Neked!

Hatalma volt rajtam, jártam útjait.

Most felébredve, könnyes szemmel kérdem:

megbocsátod szívem tévedéseit?

– Hozzád térek, Krisztus.

Hát hová mehetnék?

Örök élet beszéde van nálad.

Nehéz úton tanultam meg végre:

ez az egy van, mi valóra válhat.