Ha még nem olvastunk előre, Jeremiás 42. fejezetét érdemes tanulmányozni. Mit tesznek az emberek? Hittel fognak cselekedni, amely az engedelmességben nyilvánul meg, és Júdában maradnak? Elkövetik-e a régi hibákat, ahelyett, hogy az „Így szól az Úr” parancsát követnék? A saját akaratukat cselekszik-e azzal szemben, amire Isten a 42. fejezet utolsó verseiben világosan figyelmeztette őket, hogy mi történik, ha mégis visszatérnek Egyiptomba?

Olvassuk el Jer 43:1-7 verseit! Mit tettek?

Amikor nem „ízlik” az Úr szava, akkor kétségbe vonjuk az üzenet eredetét. Hasonlóképpen, az emberek és a vezetők kételkedtek Jeremiásban. Úgy tűnik, hogy Izraelben csak a körülmények változtak, az emberek a régiek maradtak, gondolkodásukban és szívükben egyaránt. Úgy vonták ki magukat Isten parancsa elől – és esküjük alól –, hogy Jeremiás prófétát bántalmazták. Azonban a becsületben megőszült és tisztességben megöregedett Jeremiást nem akarták a vezetők nyilvánosan megtámadni. Ezért Bárukot vádolták meg, a szolga ellen fordították haragjukat, hogy felizgatta ellenük a prófétát.

Olvassuk el 2Móz 16:3 és 4Móz 16:13 verseit! Milyen párhuzam fedezhető fel a nép Jeremiáshoz és Mózeshez intézett szavaiban?

Az emberi természet kifogásokat keres, hogy valakit hibáztasson a saját gondjaiért; keresi a lehetőséget, hogy a szükségest ne tegye meg. Bárukot megvádolták azzal, hogy a babiloniaiak győzelmét kívánja, és honfitársai fogságba vitelét szorgalmazza. Jer 43:1-7 szakasza nem szól arról, hogy az emberek miért tartották árulónak Bárukot, mint ahogy azt sem írja le a Szentírás, miért vélték azt, hogy Mózes meg akarja öletni a népet a pusztában, miután kivonultak Egyiptomból. Az emberek érzelmük és szenvedélyük rabságában talán nem rendelkeznek reális indokokkal véleményüket illetőleg. Milyen fontos tehát szenvedélyünket és érzelmünket alárendelni az Úrnak!

Milyen gyakran engedjük, hogy érzelmeink és vágyaink elhomályosítsák józan ítélőképességünket és felülírják még az „Így szól az Úr” parancsát is? Mi módon védjük meg magunkat attól, hogy az érzéseink és vágyaink irányítsák életünket? 2Kor 10:5