SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Királyok 22; 23:1-28; 2Krónika 33;

Habakuk 1:2-4; 1Korinthus 5:7; Filippi 2:3-8

„Nem is volt őhozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz teljes szívéből és teljes lelkéből és teljes erejéből, Mózesnek minden törvénye szerint; de utána sem támadott hozzá hasonló” (2Kir 23:25).

A szülők tudják leginkább, mennyire nehéz elfogadni, hogy a gyermekek felnőnek és már nincsenek a szülői felügyelet alatt, látni őket, amint helytelen döntéseket hoznak, amelyek fájdalmat okoznak nekik. Természetesen ez a szívfájdalom nem csak szülő és gyermek viszonylatban érvényes. Melyikünk az, aki még soha nem látta barátait vagy rokonait olyan döntéseket hozni, amelyekről tudni lehetett, hogy károsak lesznek rá nézve? Ez a szabad akaratunk egyik nem túl szerencsés vetülete. A szabad akarat, különösen erkölcsi vonatkozásban nem jelent semmit, ha nincs meg a lehetőség rossz döntéseket hozni. Nem volna igazán szabad és nem is rendelkezne valóban erkölcsi képességekkel az a „szabad” lény, aki csak azt választhatná, ami jó. Ezért a Szentírás üzenete: Isten figyelmezteti népét, hogy ne hozzanak rossz döntéseket. Ez Jeremiás könyvének nagy részét képezi: Isten könyörgése népéhez, hogy válasszák a jót, természetesen megtartva szabad akaratukat és döntési lehetőségüket.

Annak ellenére, hogy a legtöbb történet sajnálatos módon nem jó, ezen a héten látni fogjuk a remény fénysugarát, ugyanis olyan királyokról tanulunk, akik szabad akaratukra támaszkodva választották, ami „helyes és jó Isten szemében”.