„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az ő életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1Jn 3:16). Körülnézhetünk a természetben, megnézhetjük az emberi kapcsolatokat és a természet csodáit, valamint a teremtést magát, betekintést nyerhetünk Isten szeretetébe – annak ellenére, hogy a bűn megrontotta természetünket –, hogy helyesen értékeljük és értelmezzük az eseményeket. De a keresztnél lehullanak a fátylak, mert Isten kinyilatkoztatja a világnak hatalmas szeretetét, amiről Ellen G. White így írt: „az isteni erők elszakítása” (The SDA Bible Commentary. 7. köt., 924. o.).

Az isteni erők elszakítása?

Isten szeretete olyan nagy volt irántunk, hogy a Szentháromság, amelynek tagjai kezdettől szerették egymást, elviselték ezt az „elszakítást”, hogy megváltsanak bennünket. „Én Istenem! Én Istenem! Miért hagytál el engemet” (Mt 27:46)? A legtisztább és legerősebb kifejezése ennek az „elszakadásnak” az, amibe került a mi megváltásunk. Itt újra azt a fájdalmat és szenvedést látjuk, amit az Úr elviselt a bűneink miatt.

Nem csoda, hogy „mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket” (1Jn 4:19). Természetesen elbukott emberekként mi csak utánozzuk a szeretetét, és a szeretetünket még beárnyékolják az önzésünk és a bűnös kívánságaink. Isten szeretete meghaladja a miénket, amelyet csupán annyira tudunk visszatükrözni, amennyire egy sáros és olajos pocsolya visszatükrözi az eget.

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Bár sokan közülünk nem imádnak állatokat vagy természeti dolgokat, mint az ókorban tették, mégis milyen módon kerülhetünk abba a veszélyes helyzetbe, hogy bálványistent készítünk magunknak a természetből?

2. Mi a bűnbánat szerepe a keresztény ember életében? Azon kívül, hogy megbántuk bűneinket, amikor először elfogadtuk Jézust, a bűnbánat későbbiekben milyen szerepet tölt be a hitéletünkben?

3. Próbáld körüljárni ezt a gondolatot, hogy „az isteni erők elszakítása”. Miképpen érthetjük ezt meg? Mit mond el nekünk a bűnről és Isten szeretetéről?