SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jeremiás 11:18-23; 12:1-6; 14:1-16; 17:1-10;

János 3:19

„Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem” (Jer 17:14).

„Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt” (Préd 1:9).

Nincs semmi új a nap alatt? Ez különösen akkor igaz, amikor Isten prófétáinak életéről és munkájáról esik szó, mert arra hívattak el, hogy a figyelmeztetés és dorgálás üzenetét vigyék el azoknak, akiknek mindezekkel tisztában kellene lenniük. Azok a próféták, akik hűségesek maradtak elhívatásukhoz, gyakran erős ellenállásba ütköztek, sokszor megtorlásban is részük volt, főleg azoktól a lelki vezetőktől, akiknek elsőként kellett volna figyelni rájuk. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: „Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! Mert építitek a próféták sírjait és ékesgetitek az igazak síremlékeit. És ezt mondjátok: Ha mi atyáink korában éltünk volna, nem lettünk volna az ő bűntársaik a próféták vérében” (Mt 23:29-30).

Ezen a héten elkezdünk Jeremiás próbáival foglalkozni. Úgy tűnik, a szolgálata szinte csak dorgálásból és büntetésből állt: ő dorgált, míg a vezetők megbüntették őt.