Jóáház huszonhárom éves volt, amikor követte apját Izrael trónján, és csupán három hónapig uralkodott. Az egyiptomi politikát nem kedvelte, ezért a fáraó három hónapi uralkodás után a fáraó fivérét ültette trónra. Jóáházt pedig Egyiptomba hurcoltatta, ahol meg is halt (lásd 2Kir 23:31-34; 2Krón 36:4).

Jóáházt Jójákim követte, aki Kr. e. 609-598-ig uralkodott, ő Jósiás fia volt. Amikor Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, Jójákim királyt Babilonba vitte fogságba, a templom felszerelésének egy részével együtt. Jeremiás ismét figyelmeztette a népet, hogy az új király romlásba vezeti a nemzetet.

Olvasd el Jer 22:1-19 verseit! Mi volt az Jójákimban, ami az Úr dorgálását váltotta ki?

Az Úr Jeremiás prófétán keresztül keményen üzent ennek a korrupt és kapzsi uralkodónak. Jóáház apja kül- és belpolitikáját kívánta folytatni, anélkül, hogy Istennel való bensőséges viszonyát is ehhez alakította volna (lásd 2Kir 23:35). Miközben az ország hatalmas hűbéradót fizetett Egyiptomnak, és a király a katonasággal hajtatta be az adókat, Jójákim nem elégedett meg az elődei által épített királyi palotával. Vétett a Tóra előírásai ellen is, amely egyértelműen rendelkezik arról, hogy a munkásokat ki kell fizetni. „A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig” (3Móz 19:13). Jósiással ellentétben Jójákim megengedte, hogy pogány szokások virágozzanak az országban.

Jer 22:16 különösen erős üzenettel bír. Összehasonlítva a korrupt Jójákim királyt atyjával, Jósiással, az Úr azt üzente neki: „Igazságosan ítélte a szegényt és nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-e az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr!” Tehát Isten követése nyilvánvalóvá válik abból, ahogyan a szükségben levőkkel bánunk, amikor túllépünk önző érdekeinken, hogy segítsünk azokon, akik nem képesek azt viszonozni. Sok más helyen láthatjuk a Szentírásban az Úr törődését a szegények és rászorulók iránt. Vagyis lássuk meg a felelősségünket, és segítsünk azokon, akik képtelenek változtatni életükön.

Időzzünk el ennél a gondolatnál, hogy a „szegények és rászorulók” által hogyan ismerjük meg az Urat! Mit jelent ez?