SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Krónika 34; 36:11-14; Jeremiás 22:1-19;

23:2-8; 29:1-14

„Igazságosan ítélte a szegényt és nyomorultat, azért jó volt dolga. Nem ez-é az igaz ismeret felőlem? azt mondja az Úr” (Jer 22:16)!

A híres orosz író, Fjodor Dosztojevszkij felforgató politikai tevékenység vádjával éveket töltött szibériai börtönökben az 1800-as években. Később beszámolt ezekről az élményekről, és leírta, hogy fogolytársaiból mennyire hiányzott a lelkiismeret-furdalás szörnyű magatartásuk miatt. „Az évek során nem láttam a megtérés egyetlen jelét sem ezeken az embereken, a nyomát sem belső merengésnek, tépelődésnek a bűneik miatt, és a nagy többség magát igaznak vélte” (Joseph Frank: Dostoevsky, the Years of Ordeal. 1850-1859, 95. o.).

Dosztojevszkij Jósiás kivételével akár Júda utolsó öt királyáról is beszélhetett volna, akik Jeremiás szolgálata idején uralkodtak. Egyikük sem mutatta a megtérés jeleit cselekedeteik miatt, még akkor sem, amikor egyre világosabbá vált, hogy tetteik veszélyt hoznak a népre, azt a válságot, amiről az Úr Jeremiáson keresztül szólt.

Istennek eredetileg nem volt szándéka Izraelnek királyt adni, a heti tanulmányunk végére megértjük, miért nem. Felismerjük azt a komoly nyomást is, amivel Jeremiásnak szembe kellett néznie szolgálata alatt.