GÖRÖGÖK ÉS ZSIDÓK

Hogyan világít rá 1Kor 1:22-24 szakasza arra, hogy milyen különböző módon viszonyulnak az emberek az igazsághoz? Mit tanulhatunk ebből, ami segítségünkre lehet a különböző népcsoportok között végzett misszióban?

Az Egyiptomból, a rabszolgaság házából való kivonulás idején Isten figyelemreméltó jeleket tett, amelyekkel érzékeltette, hogy gondot visel Izrael népére. A zsidók későbbi generációiban pedig kialakult az az elképzelés, hogy az Istentől küldött hírnökök jelekkel és csodákkal ismertetik meg magukat.

Ezzel szemben a görögök a filozófiai és tudományos örökségük miatt racionális alapot kívántak hitüknek, ami kielégíti az emberi bölcsesség követelményeit.

Pál nem utasította el célcsoportja kulturális és lelki örökségét, inkább kiindulási pontként használta ahhoz, hogy hirdesse a keresztre feszített Krisztust. Akik jeleket vártak, megtalálták Jézus életében és szolgálatában, valamint az őskeresztény egyházban. Akik logikai eleganciára és racionalitásra vágytak, azok megkapták Pálnak az evangélium üzenete mellett szóló érvelésében. Az emberek mindkét csoportjának végeredményben egyetlen szükséglete volt, mégpedig az, hogy megismerjék a feltámadott Krisztust „és az Ő feltámadásának erejét” (Fil 3:10). Az pedig már azoktól az emberektől függött, akiknek Pál bizonyságot tett, hogy miként vezette el őket oda.

Amikor Pál zsidó hallgatósághoz szólt, prédikációját Izrael történetére alapozta, összekapcsolva Krisztust Dáviddal. Kihangsúlyozta, hogy az ószövetségi próféciák Krisztusra mutattak előre, megjövendölték keresztre feszítését és feltámadását (ApCsel 13:16-41). Vagyis azzal kezdte, amit jól ismertek, amit tiszteltek, amiben hittek, és arról a kiindulási pontról igyekezett elvezetni őket Krisztushoz.

A pogányoknak szóló üzenetében szólt arról, hogy Isten a Teremtő, a Fenntartó és a Bíró. Beszélt arról, hogyan jött be a világba a bűn, és kijelentette, hogy az üdvösség Jézus Krisztus által van (ApCsel 14:15-17; 17:22-31). Pálnak egészen máshonnan kellett kiindulnia, ha velük beszélt, mint amikor a zsidókhoz (vagy a zsidó hitet elfogadó pogányokhoz) szólt. Itt is az volt a célja, hogy Jézushoz vezesse őket.

Gondoljunk most a saját hitünkre! Mi az alapja? Milyen jó okunk van arra, hogy elfogadjuk? A saját indokaink milyen értelemben térhetnek el másokétól? Miért olyan fontos felismerni a különbségeket?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 3. negyedév

Misszionáriusok

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: