A „multikulturális” (kulturálisan sokszínű) egy tipikusan mai szó, ami az oxfordi angol szótár szerint először az 1960-as években jelent meg nyomtatásban. Az ókorban az embereket többnyire csupán két csoportba sorolták: mi és ők, a mi törzsünk tagjai és nem a mi törzsünkből valók. A görögök mindenki mást „barbároknak” tekintettek, a zsidók pedig a többi nép tagjait „pogányoknak” mondták.

Amint már eddig is láttuk, a pogányok között végzett misszió sikere arra kényszerítette a fiatal egyházat, hogy foglalkozni kezdjenek a zsidókat és a pogányokat elválasztó fallal. A kérdés lényege: lehetnek-e kereszténnyé úgy a pogányok, hogy előbb ne vegyék fel a zsidó hitet?

Olvassuk el Gal 2:1-17 szakaszát! Mi történt itt? Hogyan érzékelteti ez a beszámoló is, hogy milyen kihívásokkal néztek szembe az apostolok a különböző kultúrák találkozása miatt?

„Midőn később Péter Antiókhiát meglátogatta, a pogányok iránt tanúsított körültekintő magatartásával sokak bizalmát megnyerte. Egy ideig a mennyből kapott világosság szellemében munkálkodott, legyőzte természetes előítéletét s a megtért pogányokkal egy asztalhoz ült. De amikor bizonyos zsidók érkeztek Jeruzsálemből, akik a ceremoniális törvényekért buzgólkodtak, meggondolatlanul megváltoztatta magatartását a pogányok közül megtértekkel szemben… A gyengeségnek ez a megnyilvánulása a vezetőkként tisztelt és szeretett férfiak részéről fájdalmasan hatott a hívőkké lett pogányokra. A gyülekezetet szakadás fenyegette” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 131. o.).

Pál emiatt fellépett Péterrel szemben, és határozottan kiállt amellett, amit ma „multikulturális” gyülekezetnek nevezhetnénk. A pogányokból megtérteknek nem kell zsidóvá válni ahhoz, hogy keresztények lehessenek. Pál múltja összetett volt: egykor buzgó farizeus, Gamáliel rabbi tanítványa, római polgár volt, fundamentalista, harcos hazafi, aki a keresztényeket üldözte, majd megtért és Jézus Krisztus apostola lett. Mindez együttvéve képessé tette arra, hogy meg tudja különböztetni az örök, változhatatlan, isteni abszolút értékeket az ideig-óráig való kulturális és vallási hordozóeszközeiktől.

Hogyan tudunk különbséget tenni hitünk lényeges részei és azok között a dolgok között, amelyek csupán kulturális, társadalmi köreinkben elfogadottak, vagy amelyeket csak mi magunk részesítünk előnyben?