Fülöpöt felszentelték az Úr munkájának végzésére. A különböző kommentárok eltérő álláspontot foglalnak el azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a kifejezés: „az Úr Lelke elragadta Fülöpöt” (ApCsel 8:39, ÚRK). Vagy egyszerűen azt a felszólítást kapta, hogy menjen Azótoszba (40. vers), vagy csoda folytán egyszerre csak ott termett. Akár így, akár úgy volt, számunkra az a lényeg, hogy Fülöp alárendelte magát a Szentlélek vezetésének, ezért Isten fel tudta használni nagy feladatok elvégzésére.

Mit tudhatunk meg ApCsel 8:40 verséből Fülöpről, ami segít megérteni, miért is nevezték evangélistának?

Mit tudhatunk még meg Fülöpről ApCsel 21:7-10 verseiből?

A történetnek ebből a részéből kiderül, hogy Fülöp házasember volt, akinek volt négy hajadon lánya. Diakónusi szolgálata után elhívást kapott az evangelizálásra. Ez azzal járt, hogy sokat kellett utaznia. Tudjuk, hogy Jeruzsálemből Samáriába ment, onnan Gázába, majd a Földközi-tenger partvidékén, nyolcvan kilométeres út során bejárt Azótosz és Cézárea között minden várost. Valószínűleg voltak olyan útjai is, amelyeket nem jegyzett fel a Szentírás. Minden úttörő misszionáriushoz hasonlóan bizonyára őt is zaklatták, háborgatták, ki volt téve az efféle elkötelezett szolgálattal járó hullámhegyeknek és hullámvölgyeknek. Mégis úgy tudta kezelni a családját, hogy a Szentlélek négy lányát is alkalmasnak tekintette a prófétaság ajándékának elnyerésére. Ez arról tanúskodik, hogy helyes szülői magatartás és őszinte istenfélelem jellemezte ezt az úttörő misszionárius családot.

A szakaszból megtudjuk, hogy Pál apostol „több napig” (10. vers) Fülöp házában maradt. Huszonöt évvel korábban Pál, akit akkor még Saulnak hívtak, a keresztények agresszív, kegyetlen üldözője volt (ApCsel 9:1-2). Fülöp is a Jeruzsálemben kitört üldözés miatt kényszerült rá, hogy Samáriába meneküljön (ApCsel 8:1-5). Ekkor pedig, évekkel később az üldöző az üldözött házában vendégeskedik. Milyen érdekes találkozás lehetett! Testvérek és Krisztus munkatársai lettek a nagy műben, amelynek hatására az evangélium eljutott az egész világra, nem maradt meg csak a zsidók között!

Miközben másokért munkálkodunk, miért nem szabad semmiképp sem elfeledkezni arról, hogy a családunk az első kötelességünk?