Saul, a későbbi apostol és misszionárius akkor tűnik fel először a Bibliában, amikor megkövezték István diakónust, az első keresztény mártírt. Üldözési hullám vette kezdetét, ami azonban csak még inkább hozzájárult az evangélium terjedéséhez.

Mi lett a következménye a jeruzsálemi gyülekezet üldöztetésének (ApCsel 8:1-6)?

Samária volt az első állomás a kereszténység földrajzi terjedésének mene-tében. A samaritánusok az izraeliták leszármazottainak tekintették magukat, akiket hátrahagytak, amikor Kr. e. 722-ben az asszírok fogságba hurcolták a nép legnagyobb részét. A zsidók ezzel szemben az asszírok által betelepített idegen népek leszármazottainak tartották őket. Az Újszövetség korában a zsidók és a samaritánusok viszonya feszült volt, időnkénti heves összeütközésekkel kísért. Viszont ahogy már korábban is láttuk, Jézus előkészítette az ottani missziómunka útját, amikor beszélgetett az asszonnyal a kútnál – aki aztán „evangelizált” a saját népe között.

Diakónusi munkája után Fülöp ettől fogva a samaritánusok között végzett missziót. A jeruzsálemi vallási üldözés miatt menekültté vált Fülöp nem vesztegette az idejét. Hirdette, hogy eljött a Messiás, akit a zsidók és a samaritánusok egyaránt vártak (ApCsel 8:5, 12).

Mennyire volt eredményes Fülöp szolgálata Samáriában (ApCsel 8:6-15)?

Az Úr hatalmasan felhasználta Fülöpöt a külmisszió korai szakaszában. Amit Jákób kútjánál mondott az asszony Jézusnak, hogy „a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal” (Jn 4:9), az már csak a múltra vonatkozott.

Milyen ellenséges érzések, tüskék, előítéletek mérgezik a lelkedet, amelyeket magad mögött kellene hagyni? Nincs itt az ideje, hogy ezt megtedd?