FÜLÖP, AZ EVANGÉLISTA

„Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18). Gondolkozzunk el azon, mit is mond itt Pál, főleg, miközben ezen a héten Fülöpről tanulunk, akiről a néhány bibliai utaláson kívül mást nem tudunk. Látni fogjuk, hogy valóban jó munkát végzett, még ha keveset is hallunk a tetteiről. Kiket említhetünk még meg, akikről tudjuk, hogy sokat tettek Istenért, de alig részesültek nyilvános elismerésben? Miért fontos mindig emlékezni a Pál által említett elvre, főként ha a munkánkat nem kíséri nagy tetszésnyilvánítás vagy figyelem (lásd még 1Kor 4:13)?

A Fülöp gyakori görög név volt, a jelentése: aki kedveli a lovakat. Az Újszövetségben négy Fülöp nevű emberről olvashatunk. Kettőnek Heródes volt a másik neve, és a heródesi dinasztiához tartoztak, amely az újszövetségi időkben kemény uralmat gyakorolt Izrael felett. A másik két Fülöp a misszióban végzett kiemelkedő szolgálatot. Az első, a Bétsaidából származó Fülöp Jézus tanítványa volt, ő vezette Nátánaélt a Mesterhez (Jn 1:44-47). Szintén ő volt az, aki később a görögöket odavitte Jézushoz (Jn 12:20-21). A második volt az a Fülöp, akit ApCsel 21:8 „evangélistának” nevez, megkülönböztetve a tanítványtól, akit szintén Fülöpnek hívtak. Először akkor tűnt fel, amikor a jeruzsálemi gyülekezetben megválasztották diakónusnak (ApCsel 6:2-5), majd evangélista és misszionárius lett (ApCsel 8:12). A több mint húsz évig tartó missziós szolgálatáról, valamint négy prófétáló lányáról említést tesz Az apostolok cselekedetei. Származásáról, a körülményeiről ezen túlmenően keveset tudunk.

„Fülöp hirdette az evangéliumot a samaritánusoknak és ő keresztelte meg az etióp kincstárnokot. Egy ideig ennek a két munkásnak [Fülöpnek és Pálnak] a története szorosan összefonódott. A jeruzsálemi gyülekezet a farizeus Saul heves üldözése következtében szóródott szét, és ez rontotta le a hét diakónus szervezetének eredményességét. A Jeruzsálemből való menekülés miatt változtatott Fülöp a munkálkodása módján, és így vállalta ugyanazt a hivatást, amire aztán Pál is szentelte az életét. Pál és Fülöp értékes órákat töltött egymás társaságában. Felkavaróak voltak azoknak a napoknak az emlékei, amikor az István arcáról sugárzó világosság a menny felé fordult; amikor István mártírhalált halt, ennek a fénynek a dicsősége rávetődött Saulra, az üldözőre, és gyámoltalan esdeklőként Jézus lábaihoz hozta” (Ellen G. White: Sketches From the Life of Paul. 204. o.).


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2015. 3. negyedév

Misszionáriusok

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: