Eszt 3:1-5 verseiben kezd kibontakozni a könyv cselekménye. A zsidó Márdokeus a bálványimádást tiltó parancsolatnak engedelmeskedve nem hajlandó leborulni Hámán előtt, aki csak egy ember. Bősz haragjában Hámán bosszút esküszik azért, amit megaláztatásnak vél. Bizonyos értelemben Márdokeus a pogányok között a cselekedeteivel tett bizonyságot az igaz Istenről.

Milyen ürüggyel akarta Hámán kiirtani a zsidókat a birodalom területéről? Ezek szerint mennyire könnyű elvakulttá válni a kulturális különbségek miatt, olyannyira, hogy megfeledkezzünk minden nép emberi méltóságáról (Eszt 3:8-13; ApCsel 17:26)?

Amikor Hámán terve kitudódott, Márdokeus látható módon fejezte ki fájdalmát, méghozzá az Eszter könyvében megemlített egyetlen vallási szertartás által: „megszaggatá ruháit, zsákba és hamuba öltözék… és kiálta nagy és keserves kiáltással” (Eszt 4:1). Eközben pedig Eszter arra készült, hogy Hámán vádjainak megfelelően járjon el. Zsidóként megszegte a perzsa királyi törvényt, amikor hívatlanul akart az uralkodó elé járulni. Ez is részét képezte tervének, hogy Hámán cselszövését leleplezze. Eszter bebocsátást nyert a királyhoz, aki aztán elfogadta az asszony vacsorameghívását. Ekkor a királyné átveszi az irányítást a Perzsia egész területén élő zsidó menekültek drámájában. A történetben megmutatkozik Eszter önmegtagadó, hősies (Eszt 4:16), megfontolt (Eszt 5:8) és bátor (Eszt 7:6) lelkülete.

„Eszter királyné által az Úr hatalmas módon szabadította meg népét. Amikor úgy tűnt, hogy nincs hatalom, amely megmenthetné őket, Eszter és a vele kapcsolatban lévő nők mindent megtettek a helyzet megoldásáért böjtölve, imádkozva és azonnal cselekedve. Így népük megmenekült.

Az ószövetségi időkben Isten művét segítő asszonyok munkáját tanulmányozva olyan tanulságokat gyűjthetünk, amelyek segítségünkre lesznek a mai vészhelyzetek megoldásában. Talán nem kerülünk olyan kritikus és kiemelt helyzetbe, mint Eszter korában Isten emberei, de megtért nők gyakran fontos feladatokat láthatnak el szerényebb pozícióban is” (Ellen G. White megjegyzése, The SDA Bible Commentary. 3. köt. 1140. o.).

Olvassuk el Márdokeus híressé vált mondását: „És ki tudja, talán e mostani időért jutottál királyságra” (Eszt 4:14)? Milyen szempontból alkalmazható ez az elv a saját helyzetünkre is, éppen most?