NINIVE NÉPE

Olvassuk el Jónás próféta könyve 3. fejezetét! Milyen nagyszerű üzenetet találunk benne a misszióval és az evangelizációval kapcsolatban?

„Az ÚR szava másodszor is szólt Jónáshoz: Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd nekik azt a beszédet, amit én parancsolok neked” (Jón 3:1-2, ÚRK)! Két ige különösen fontos ebben a szakaszban. Először is, itt mondja Isten a prófétának másodszor, hogy Menj! Isten nem adja fel, második esélyt is ad a gyarló embereknek. Itt ismét azzal az újszövetségi missziós elvvel találkozunk, miszerint el kell menni a népekhez, és nem arra kell várni, hogy ők jöjjenek hozzánk.

A másik fontos ige a hirdesd. A Bibliában mindig is nagy jelentősége volt az üzenet hirdetésének, és még most is ez a legeredményesebb módja az evangélium terjesztésének. Isten nyomatékossá tette Jónás előtt, hogy azt az üzenetet mondd, amit én adok neked. Vagyis lényeges, hogy az általunk hirdetett üzenet Istené és nem a miénk, és ne valamiféle zavaros, módosított vagy megcsonkított változatát közöljük! Isten üzenete általában tartalmaz fenyegetést és ígéretet, ítéletet és evangéliumot is. Jónás rendíthetetlenül hirdette: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive” (Jón 3:4)! Ez volt az ítélet. Ugyanakkor megvolt a remény, a szabadítás és a megváltás ígérete is (ennek így is kellett lennie, mivel az emberek hallgattak a szóra, ezért megmenekültek). Jel 14:6-12 szakasza középpontjában az „örökkévaló evangélium” áll, mégis figyelmeztet az ítéletre. Az evangélium és az ítélet kéz a kézben jár egymással. Az evangélium felkínálja, hogy ha Isten útját követjük, elkerülhetjük a kárhoztatást, ami joggal érne az ítélet miatt. Az evangélium hirdetése nem lehet igazán eredményes, ha hiányoznak belőle ezek az elemek. Kockázatos a „politikai korrektség”, ami ezeknek a határozott részeknek a felhígításához, a vallások vagy akár a különféle keresztény tradíciók közötti különbségek elbagatellizálásához vezetne. A missziónk során ugyan a szavainkat igazítanunk kell azokhoz, akikkel megpróbáljuk felvenni a kapcsolatot (alkalmazás), de ezt soha nem tehetjük úgy, hogy csorbát szenvedjen az üzenet, aminek hirdetését Isten ránk bízta.

Mi történt Jón 3:5-10 szakasza szerint? Ninive lakói hittek, a hitükkel összhangban cselekedtek, gyakorolták a hitüket és megmenekültek.

Isten csodálatos ígéreteket adott, ugyanakkor szigorú figyelmeztetéseket is. Milyen következtetésre juthatunk tehát az ígéretek és figyelmeztetések feltételes voltát illetően?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: