Elizeus próféta szolgálata, ami több mint ötven évet ölelt fel a Kr. e. IX. században, tizennyolc epizódból álló sorozatban jelenik meg előttünk. Döntően nyilvános szolgálata főként abból állt, hogy ő vezette a prófétaiskolát. Tett csodákat és jeleket egyes emberek életében, mint ahogy országos szinten is. Tanácsát kikérték királyok és közemberek egyaránt.

Mit tudhatunk meg 2Kir 2:1-15 verseit olvasva Elizeus elhívásáról és szolgálatáról?

Kérdés nem fér hozzá, hogy Isten hívta el Elizeust. Fantasztikus tapasztalatai voltak, amelyek bizonyára megerősítették elhívása tudatát. Még fontosabb azonban, hogy a Lélek „kettős mértékét” kérte. Ez is mutatta, hogy tisztában volt vele: ha azt akarja tenni, amire az Úr elhívta, isteni erőre van szüksége, egymaga tehetetlen lenne. Istennek ez az embere már akkor megértette, amit Jézus is kijelentett évszázadokkal később: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki énbennem marad, én pedig őbenne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek” (Jn 15:5). Ez olyan tanulság, amit mindnyájunknak meg kell szívlelnünk, akármilyen pozíciót is töltsünk be az Úr művében!

Amint Elizeus elhívásának történetéből nyilvánvalóan láthatjuk, Isten meg is adta neki ezt az erőt. Elizeus így szólt a királyhoz: Hadd tudja meg Naámán, „hogy van próféta Izráelben” (2Kir 5:8). Ezzel bemutatta, hogy egészséges, őszinte kép élt benne saját szerepéről és elhívatásáról.

Az is érdekes jelenet lehetett, amikor a hadvezér és kísérete teljes pompájában megjelent Elizeus házának ajtaja előtt, ami minden bizonnyal jóval kisebb és szerényebb lehetett, mint az a luxus, amit Naámán élvezett. Elizeus azonban egy cseppet sem tűnt megszeppentnek Naámán és a seregei előtt. Még annyit sem tett meg, hogy kilépjen a ház elé, fogadni a nagyhatalmú embert, aki felkereste, csak kiküldött valakit, aki a hadvezérnek egy parancsot adott át. A Damaszkuszból megtett hosszú útjának az volt az egyetlen jutalma, hogy kurtán-furcsán felszólították: menjen el a Jordán folyóhoz megfürödni. Viszont egy ígéretet is kapott: „megtisztulsz” (10. vers).

Kétségkívül sérelem érte ennek a fontos embernek a büszkeségét, de talán éppen ez volt a cél.