SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Királyok 2:1-15; 5; Márk 1:40-45;

János 15:5; Róma 6:1, 4-11

„És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izráelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán” (Lk 4:27).

Királyok első és második könyve Izráel történetét jegyzi fel, nagyjából a Kr. e. 970-560 közötti időben. Izgalmas és drámai eseményeket közöl, amelyeknek messze ható politikai válságai befolyásolták Isten népének életét. E beszámolókba beleszövődtek Isten bátor prófétáinak, Illésnek és Elizeusnak a történetei, akiknek a kalandjai minden korban rabul ejtették gyermekek és felnőttek képzeletét.

Szintén érdekes a sok hasonlóság Elizeus és Jézus szolgálata között. Mindkettejük munkássága nyomán halottak támadtak fel, leprások tisztultak meg és sok éhes embernek jutott ennivaló kevéske eledelből.

E heti tanulmányunk az egyik ilyen csodával foglalkozik: Naámán, a tehetős, nagyhatalmú és igencsak büszke bálványimádó meggyógyításával, aki nagy rászorultságában végül tapasztalta az élő Isten hatalmát, méghozzá olyan valakinek a bizonyságtétele révén, akit nem is mondanánk misszionáriusnak.

Az ebben a beszámolóban fellelhető, számos lelki igazság mellett megtalálhatjuk az eltérő kultúrák közötti bizonyságtétel modelljét is, méghozzá nemzetközi feszültség és viszály közepette. A megváltási terv modellje is felismerhető a történetben.