ÁBRAHÁM, A VÁNDOR

Ábrahám életét tanulmányozva megfigyelhetjük, hogy Isten hatalmát illetően kemény küzdelmeket vívott a kétségekkel és a hitetlenséggel. A felmenői bálványimádók voltak (Józs 24:2), és talán ez a háttér a magyarázata, hogy miért nem bízott mindig egészen Isten erejében. Kétszer is gyávának mutatkozott, amikor arra kérte Sárát, hogy csak féligazságot mondjon (1Móz 12:11-13; 20:2). Nevetett (1Móz 17:17), amikor meghallotta, hogy fia születik Sárától. Isten azonban a hibái ellenére is felhasználta, mert Ábrahám akarta, hogy az Úr felhasználja. Így az Úr formálni tudta a jellemét.

A sok vándorlás volt Isten egyik módszere arra, hogy reformerré és misszionáriussá alakítsa Ábrahámot. Az utazás már önmagában is nevel. Nyitottá teszi az embert az új gondolatokra és a változás lehetőségeire. Az izraelita istentiszteletnek fontos és megszabott része volt, hogy el kellett menniük Jeruzsálembe. A változások, amelyeket a zarándokok tapasztaltak, amikor nagyobb távolságokat kellett gyalogosan megtenniük, idegen helyeken aludtak, más ételeket ettek, eltérő klímába kerültek és új emberekkel találkoztak, mindezek erősítették a hitüket a sebezhetőségük révén. Isten népének az identitástudatában és tradícióiban való megerősödését segítette az istentiszteleti gyakorlatuk az áldozatokkal és az ajándékokkal, a szent táncokkal, a zsoltármondásokkal.

Ábrahám legalább tizenöt különböző földrajzi területen járt, míg a szülőhelyétől, Urtól elért Hebronig, ahol eltemették. Életében a reformáció és a misszió legtöbb fontos epizódja az útjaihoz kapcsolódott.

Milyen lelki tanulságokkal szembesült Ábrahám az alábbi helyeken?

Mórénál, Sikemben (1Móz 12:6-7)

Hebronban (1Móz 13:18–14:20)

Mamré tölgyesében (1Móz 18:1, 20-33)

Mórija hegyénél (1Móz 22:1-14)


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: