Lót Ábrahám rokona volt, aki vele tartott az út egy részén. Akkor került Sodoma gonosz lakóinak a közelségébe, amikor a vízben gazdag Jordán völgyét választotta (1Móz 13:1-13). Azután először Ábrahám (1Móz 14:11-16), majd pedig két angyal mentette meg (19. fejezet).

Amint Ábrahám hírt kapott róla, milyen bajba került a rokona, Lót, azonnal eldöntötte, hogy a segítségére siet. A saját házanépéhez tartozó, több mint háromszáz fős katonai egységet vezetve mentette meg Lótot. Számos király is küzdött Sodomáért, de Ábrahám került ki győztesen.

1Móz 14:8-24 szakaszát olvasva mit tudhatunk meg Ábrahám jelleméről a tetteiből, és ezáltal a hitéről és Istenéről is?

Ábrahám bemutatta Isten hatalmát a királyoknak, akiket legyőzött. A „hívők atyja” még a mentőakció közben sem veszítette szem elől, hogy Isten a népek áldásául hívta el.

„Jahve híve nemcsak nagy szolgálatot tett az országnak, hanem azt is bebizonyította, hogy bátor ember. Látható volt, hogy az igaz élet nem jelent gyávaságot, és hogy Ábrahámot vallása felbátorította az igaz ügy támogatására és az elnyomottak megvédésére. Hősi tettével nagy befolyásra tett szert a környező törzsek között. Visszatérésekor Sodoma királya kíséretével eléje jött, hogy tisztességet tegyen a győztesnek. A király kérte Ábrahámot, hogy tartsa meg a javakat, és csak a foglyokat adja vissza. A háborús szokások szerint a zsákmány a győzteseké volt. Ábrahám azonban ezt a hadjáratot nem nyereségért vállalta, és nem akart hasznot húzni a szerencsétlenekből. Csak azt kötötte ki, hogy szövetségesei kapják meg az őket megillető részt” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 103. o.).

Gondolkozzunk el azon, hogyan is bánunk az emberekkel! Milyen a tetteink bizonysága hitünket illetően?