A BŰNESET

„Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett. Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak” (1Móz 3:6-7, ÚRK).

Önmagában az még nem bűn, hogy ettek egy kis gyümölcsöt, de figyelembe kell venni a körülményeket is. Ádám és Éva Isten saját képére megalkotott, szabad akarattal rendelkező teremtményei voltak. Ez jelentett szabadságot, ugyanakkor azt is magában hordozta, hogy kötelesek betartani Isten kinyilvánított akaratát. Elfogyasztották a gyümölcsöt, nem mintha égető szükségük lett volna rá, hanem azért, mert azt választották. Ádám és Éva saját, szabad akaratból meghozott döntése volt ez, szemben Isten világos, konkrét utasításaival. Hasonlóképpen nekünk is választanunk kell, hogy követjük-e Istent vagy sem, és megfogadjuk-e a szavát vagy szembeszállunk vele. Isten senkit nem fog arra kényszeríteni, hogy higgyen Igéjében. Soha nem kényszerít az engedelmességre, és azt sem erőszakolhatja ki, hogy szeressük Őt. Isten mindannyiunknak megengedi, hogy mi magunk döntsük el, melyik úton járunk. Viszont fel kell készülnünk arra, hogy viseljük választásaink végső következményeit. A gyümölcs elfogyasztásával Ádám és Éva gyakorlatilag azt mondta Istennek, hogy nem Ő a tökéletes uralkodó. Uralmát vonták kétségbe. Engedetlennek bizonyultak, és ennek következményeként bűnt és halált szabadítottak az emberiségre.

„Kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kérubokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat” (1Móz 3:23-24).

Ádámnak és Évának el kellett hagynia a Paradicsomot. Ez szükségszerű, mégis kegyelmes következmény volt. Az Úr nem engedhette a lázadó embert az élet fájához. Szerető gondoskodásával távol tartotta Ádámot és Évát attól a gyümölcstől, ami halhatatlanná tette volna őket, ezáltal állandóvá téve a bűn okozta rettenetes állapotot. (Képzeljük csak el, milyen lenne az örök élet az ennyi fájdalommal, szenvedéssel és gonoszsággal teljes világban, mint amilyen a miénk!) Ádám és Éva kiűzetett a gyönyörű kertből, hogy odakint műveljék a kevésbé barátságos talajt (1Móz 3:23-24).

A mai tanulmányra gondolva olvassuk el 1Jn 2:16 versét! Hogyan jelentek meg a bűneset történetében azok az elemek, amelyektől óva int ez a vers? A saját életünkben miként kell nekünk is megvívnunk ilyen kísértésekkel?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: