Nagy tanítók már Jézus kora előtt, de utána is beszéltek az egységről és a szeretetről, ám általában ez egy meghatározott embercsoporton belüli szeretetre vonatkozott, tulajdonképpen egy családra, amit egy kaszt, bőrszín, nyelv, törzs vagy vallás kizárólagossága határozott meg. Jézus azonban lerombolta az embereket egymástól elválasztó korlátokat, és egy új családot hozott létre, amelyben nem tesznek különbséget azok szerint a dolgok szerint, amelyek megosztják az embereket. Krisztus az agapé szeretet elve alapján hozott létre egy új családot. Ez a szeretet nem kiérdemelt, nem zár ki senkit, univerzális és áldozaton alapul. Ez a család a teremtéskor eltervezett, eredetei és ideális elgondolást tükrözi, ami tanúsítja, hogy az embert Isten a saját képmására alkotta (1Móz 1:26-27), ezért mindenki egyenrangú előtte.

Olvassuk el Lk 8:19-21 verseit! Anélkül, hogy lebecsülte volna a családon belüli kötelességeket, amelyek egybefűzik a szülőt a gyerekkel, testvért a testvérrel, Jézus túllátott a vér szerinti kötelékeken, és mindet Isten oltárára helyezte mint egy családot, hiszen róla „neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön” (Ef 3:15). A keresztény tanítványok családjában nem kevésbé erősek és szorosak a kötődések, mint a földi szülők családjában. Jézus számára a „család” próbája nem a vérségi kötelék, hanem Isten akaratának cselekvése.

Az alábbi igék mit tanítanak a Krisztus által lerombolt falakról, azokról a megkülönböztetésekről, amelyek oly gyakran megosztják az embereket és sokszor szörnyű következményekkel járnak?

Lk 5:27-32

Lk 7:1-10

Lk 14:15-24

Lk 17:11-19

Jézus küldetése és szolgálata, megbocsátó szíve és mindenkit magához ölelő kegyelme nem zárt ki senkit, hanem befogadott mindenkit, aki elfogadta hívását. Örökkévaló szeretete összekapcsolta a társadalom minden rétegével.

Egyházi közösségként hogyan alkalmazhatjuk jobban ezt a fontos jézusi elvet?