Lk 2:41-50 verseiben azt a jól ismert történetet olvashatjuk, amikor József és Mária szem elől tévesztették Jézust Jeruzsálemben. Mi a különösen meglepő Jézus válaszában, miután Mária megfeddte (48. vers)? Szavaiból kitűnt, hogy tudja, Ő az Isten Fia. „Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, amelyek az én Atyámnak dolgai” (49. vers)? Ahogy a következő igeversből láthatjuk, József és Mária ekkor még nem fogták fel Jézus szavainak értelmét. Ha jól belegondolunk, hogy is foghatták volna fel? Hiszen még a tanítványok sem tudták biztosan, ki is Ő valójában és mit fog tenni, holott több évet töltöttek el vele.

Például Jézus a feltámadása után beszélgetett két tanítvánnyal az emmausi úton. Egyikük Jézusra utalva kijelentette: „próféta volt, tettekben és beszédben hatalmas Isten és az egész nép előtt” (Lk 24:19, ÚRK). Jézus természetesen jóval több volt, mint egy próféta. Ám még az akkor élő követői sem értették teljes egészében, ki volt Ő és milyen küldetéssel érkezett.

Olvassuk el Mt 3:13-17, Lk 3:21-22 és Jn 1:29-34 verseit! Mi a jelentősége Jézus keresztségének?

Keresztségekor a menny igazolta, hogy Jézus az Isten Fia. Jézus nem azért kérte a keresztséget, mintha szüksége lett volna rá, hanem azért, hogy másoknak példát adjon (Mt 3:14-15). Három fontos tényt mindenképpen ki kell emelnünk Jézus keresztségével kapcsolatosan: 1) Keresztelő János kijelentését: „Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit” (Jn 1:29); 2) Azt, hogy Jézust a Szentlélek előre felkente küldetése végzésére; 3) A mennyei szózatot, miszerint Jézus az Isten Fia, akiben az Atya gyönyörködik.

Gondolkodjunk el a következőn: Isten tökéletes Fiát, a világegyetem Teremtőjét egy ember kereszteli meg, és ez is részét képezi a megváltás tervének! Leereszkedése miként segít nekünk is a készséges megalázkodásban, amikor az alkalom azt kívánja?