SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 38–40:2; Zsoltárok 104:24;

Példabeszédek 30; Lukács 18:9-14; 1János 1:9; Jelenések 3:14-18

„Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa” (Mt 5:3).

A Biblia fontos erénynek nevezi az alázatot. A legnagyobb prófétáról, Mózesről azt olvassuk, hogy a világ legszelídebb embere volt (4Móz 12:3). Mik 6:8 verse értelmében Isten fő kötelességként elvárja az embertől: „hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Jézus is amellett foglalt állást, hogy a keresztény sajátítsa el az alázat ideális tulajdonságát: „Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában” (Mt 18:4).

Mégis mivel dicsekedhetne bármelyikünk? Minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás, minden adottság, minden talentum csakis Istentől jön, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28). És a kereszt fényében saját igazságunk nem más, mint „megfertéztetett ruha” (Ézs 64:5), tehát hogyan is kérkedhetnénk?

A Példabeszédek könyvének ezen a héten tárgyalt része az alázattal foglalkozik. Tekintettel a helyzetünkre, milyen nagy balgaság, ha bármi más jellemez, mint az alázat!