Az igazi szeretet nem vak. Ha szeretettel „elfedezzük” egy másik ember hibáját, ez nem azt jelenti, hogy nem vesszük észre a bűnt és nem tartjuk annak, ami. A szeretet és az igazság összetartozik. A héber cedeq szót úgy fordítjuk, hogy „igazság”, de „szeretet” és „irgalmasság” jelentést is hordoz. Valójában nem gyakorolhatunk irgalmat, ha nem vagyunk igazságosak, és nem lehetünk igazságosak, ha hiányzik belőlünk az irgalom és a szeretet. A két fogalom összetartozik.

Nem gyakorolhatunk kegyelmet a szegények iránt például az igazság kárára. Ez áll a mögött a tanács mögött, hogy a törvény előtt se tegyünk kivételt a szegénnyel (2Móz 23:3). Ha a szeretet arra indít, hogy segítsünk rajta, igazságtalan dolog volna akkor kedvezni neki, amikor valami rosszat tett, csak azért, mert szegény. Az igazságosságnak és az igazságnak kéz a kézben kell járnia a szeretettel és a könyörülettel. Ez a bölcs egyensúly jellemzi a Tórát, Isten törvényét, aminek a tanítását tükrözi és képviseli a Példabeszédek könyve.

Mit mond a dorgálásról, feddésről Péld 17:10 és 19:25 verse?

Nem véletlen, hogy Péld 17:10 közvetlenül az után a felszólítás után áll, hogy szeretettel fedezzük el a vétket (Péld 17:9). A „feddést” a „szeretettel” összefüggésben említi az Ige, ami megfelelő perspektívába helyezi a szeretetet. A szövegből kemény fenyítésre következtethetünk.

Hogyan lépett fel Jézus nyílt bűn esetén (Jn 8:1-11)?

„Jézus jelleme a tökéletes igazság szépségében ragyog fel ezzel a tettel: megbocsátott ennek a nőnek, és jobb életre bátorította. Nem mentegeti a bűnt, nem csökkenti a bűnösség érzetét, nem elítélni, hanem megmenteni akar. A világ csak lenézni és megvetni tudta ezt a tévelygő asszonyt, Jézus azonban a vigasz és remény szavait szólja. A Bűntelen Lény szánja a bűnös gyöngeségét, segítő kezét nyújtja neki. Míg a képmutató farizeusok megbélyegzik, Jézus megparancsolja neki: ’Eredj el és többé ne vétkezzél’ (Jn 8:11)” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 390. o.)!