Ránknyitotta az Úristen

Ragyogó, tüzes szemét;

Fényes tavasz hullt a földre,

Lehozta szeretetét.

Szirom-csodákba borult fák

Rügyek, bokrok intenek,

Emberek az illatárban,

Napsugárban fürdenek.

Mennybe, föl az Úristenhez

Szálljon vissza egy sugár:

Mélységes bizakodásod,

Hálaadó hő imád…

Hogyha szeretetre vágyol,

Te szeressél először,

S amikor e drága sugár

A szívedből előtör,

Meglásd, fénye visszahullik,

Zuhog reád e sugár,

Lelki béke, igaz öröm

S a boldogság rádtalál.