TÚRMEZEI ERZSÉBET: EMBERARC

Amint a Kiskörúton mentem én,

ma egy torz emberarc került elém.

Egy pillanat. A dúlt vonásokat

riadt kérdéssel néztem: Ó, Uram,

mondd, hol keressem itt az arcodat?

A két szeme? Ha rámtekint vele,

több értelemmel, fénnyel van tele

a kutyáé is. És a durva, rút

vonásokon ott van a kín, a kéj,

a bűn, a szenvedély taposta út.

Mégis, habár ily mélyre süllyedett,

tudom, előtted így se megvetett.

Kiomló véred hullott érte is

nagy szeretettel fenn a Golgotán,

s el van törölve ott a vétke is!

És tudom, bár ily mélyre süllyedett,

ha elfogadná megmentő kezed,

azok a csúf, lélektelen szemek,

azok a durva, torz vonások is

visszaragyognák dicsőségedet.

S szép lenne ő. Tudom, szép lenne ő.

Rajt’ a Te arcod fénylene elő,

melyről békesség árad szerteszét

és drága, tiszta, tündöklő mosoly.

Ki mondaná, hogy így nem lenne szép?

Mi volna, ó, ha arcok ezrei

mind így elkezdenének fényleni?

A menny jelenne meg tán idelenn!

Ó, állítsd helyre dúlt képmásaid,

Te csodatévő, égi kegyelem!

2015. 1. negyedév

Példabeszédek könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: