Gyerekkoromban láttam ilyen cirkuszokat.

Két-három ember szórakoztatta a tisztelt

nagyérdeműt, néhány hiányos öltözékű hölgy

kíséretében, nagyjából ugyan az a személy

produkcióival. Akár egy lelkész szolgálata;

mert Ő az artista, aki minden zuhanó

embert el tud kapni.

Erőművész, aki kitartóan tudja cipelni

az általában nagyon rossz fogású gyülekezeti

és egyéni terheket.

Illuzionista, aki békít. Eltüntet sérelmeket.

Persze sokan azt szeretnék, ha személyeket is

el tudna tüntetni.

Állatszelidítő: van, aki bátran, hittel és

bizalommal vonul a „ketrecbe”, de akad

olyan is, aki az ostorban hisz. Minden esetre

a feje szüntelen veszélyben „forog”, és bizony

előfordulnak sérülések.

Végül ő a bohóc is; a nevető, de

belül bizony a síró, akit alig-alig tapsolnak

vissza, a kedves, alázatosan hajlongó

cirkusz igazgatót, mert hát, az is Ő.