„Ha elesünk, akkor is

egy testhosszal

előbbre vagyunk.”

Gyökössy

Itt térdepelt

gyertyafényben izzó

anyám is,

hol a négy fal között

vallatta a lelkiismeret;

aki hisz, nem gondolja,

hogy le lehet késni az életet,

hogy a halálé az utolsó szó!?

Összekuszált, zsibbadt lelkünk

kibogozhatatlan lebeg

ég és föld között.

Egy ódon dalból

fehér tör elő,

délceg méltósággal

beborít egészen.

Kegyelemért tátogó aranyhalam

sokadik köre ez már

a remény kelyhének borában.

Záróra.

Az ördög nem megy aludni,

én szeretnék.

S bordáim ketrecében

lassul a rohanás,

csendesedik a lét.