Olvassuk el Jak 5:12 versét! A kommentárok azt tárgyalják, hogy vajon miért csinált Jakab ilyen nagy ügyet abból, hogy ne esküdjünk, ne tegyünk komoly fogadalmakat. Még ha meg is akarta tiltani az efféle beszédet, de miért nevezi olyan fontosnak, ami „mindeneknek előtte” van, amit ebben a fejezetben vagy talán az egész levélben tanácsolt? Valóban ilyen nagy horderejű dologról volna szó? Észben kell tartanunk mindazt, amit az eddigiekben láttunk e levél tanulmányozása közben! Jakab nem elégszik meg felszínes hittel vagy vallási formaságokkal, látszattal! Teljes mértékben az evangélium járja át: olyan magasra állítja a mércét, amit nem érhetnénk el Isten megbocsátó és erőt adó kegyelme nélkül. A szavaink mutatják meg, hogy mi van a szívünkben: „a szívnek teljességéből szól a száj” (Mt 12:34). Jakab teológiáját Jézus gondolatai hatják át, aki meghagyta nekünk: „Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa” (Mt 5:34-35). Ezek szerint voltak, akik a hajukra esküdtek, úgy igyekeztek hitelessé tenni a szavukat (36. vers). Jézus mindezt rossznak mondta: „Ellenben a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem, ami pedig túlmegy ezen, az a gonosztól van” (Mt 5:37, új prot. ford.).

Minden az Istené, a fejünk hajszálai is (még akkor is, ha valakinek nincs sok belőle!), így „szavaink megerősítésére semmiféle zálogunk sincs, mert hiszen semmi sem a mi tulajdonunk… Minden, amit a keresztény tesz, legyen olyan tiszta, mint a napsugár! Az igazság Istentől van, a csalás azonban minden formájában az ördögtől származik, s aki bármely irányban eltér az igazságtól, az a gonosz uralma alá veti magát” (Ellen G. White: Krisztus követése. Gondolatok a Hegyibeszédről. Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 62-64. o.). Egyértelmű, hogy Krisztus nem tiltotta meg a bírósági eskütételt, mert amikor Őt eskü alatt kérdezte a főpap, nem tagadta meg a választ, sőt a folyamatot sem ítélte el, noha számos ponton eltértek a tiszta törvénykezéstől (Mt 26:63-64).

Több dologra gondolnunk kell, amikor az igazságot mondjuk, először is és leginkább arra, hogy csak ritkán ismerjük a teljes igazságot, még magunkról is, ezért legyünk alázatosak! Másodszor pedig amikor valóban igazat szólunk, azt mindig csak szeretettel és a hallgatók épülésére tegyük!

Imádkozva vegyük fontolóra Ef 4:15, 29 és Kol 4:6 verseinek erőteljes üzenetét! Gondoljunk csak bele, hogy mennyire más (és jobb!) lenne az életünk, ha Isten kegyelméből szigorúan e tanácsok értelmében járnánk el!