KÖVÉREN ÉS BOLDOGAN (EGYELŐRE)

„Dőzsöltetek a földön és tobzódtatok, hizlaltátok a szíveteket, mint az áldozati állat levágásának napján” (Jak 5:5, új prot. ford.; vö. Ez 16:49; Ám 4:1). Mit kapcsolnak össze ezek az igehelyek a dőzsöléssel?

Az ókori világban elterjedt nézet volt, hogy összességében egy meghatározott megnnyiségű gazdagság létezik, tehát ha egyesek vagyona nőtt, másoké szükségszerűen csökkent. Más szóval a gazdagok csak úgy gazdagodhattak, ha a szegényeket még nagyobb nyomorba döntötték. Viszonylag modern elképzelésnek tűnik a mások anyagi helyzetének károsítása nélküli „vagyonosodás”. Ma még azt is mondják, hogy a vagyonukat gyarapító gazdagok segíthetnek a szegényeknek is gazdagabbá válni. Másrészt viszont, tekintettel az egyre apadó természeti erőforrások megszerzéséért folytatott versenyre a fejlett és a fejlődő országok között, nyomósabb érvnek tűnik, hogy a gazdagság megteremtésének valóban vannak korlátai. Tehát a vagyonegyenlőtlenség ma is éppen annyira elevenünkbe vágó kérdés.

Az egyenlőtlen helyzettel kapcsolatban Jézus egyik leghíresebb példázata a gazdag ember és Lázár története (lásd Lk 16:19-31). Abban a korban a legtöbben szerencsésnek mondhatták magukat, ha két öltözet ruhájuk is volt, nem csak egy, és örültek, ha évente egyszer ünnepet tarthattak. A történetbeli gazdag viszont „bíborba és patyolatba öltözött (a legdrágább ruhákba), és nap mint nap fényes lakomát rendezett” (19. vers, új prot. ford.). Szegény Lázárnak, akit úgy vittek oda a gazdag ember házának kapujához, kéregetnie kellett, hogy néhány morzsa neki is jusson.

Az általános nézettel ellentétben ennek a példázatnak a fókuszában nem a túlvilág, hanem ez az élet van. Sőt, az eredeti görög szöveg egyáltalán nem is említ sem „mennyet”, sem „poklot”, a gazdag embert és Lázárt is ugyanazon a helyen, a sírban (hádész) jeleníti meg (23. vers). Az őket elválasztó „közbevetés” (Károli) vagy „szakadék” (új prot. ford.) azt jelképezi, hogy az ember halálakor örökre eldől a sorsa. Éppen ezért rendkívül fontos, hogyan bánunk az emberekkel ebben az életben (amint Mózes és a próféták leírták, lásd 29. és 31. vers). Nincs következő élet, amiben bepótolhatnánk, amit ebben az életben elszalasztottunk: „aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát” (1Jn 4:20)?

Mit tettünk, amit aztán megbántunk és most még helyrehozhatnánk, viszont később már nem lesz rá lehetőségünk?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2014. 4. negyedév

Jakab levele

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: