Milyen lényeges pontot emel ki Jak 4:14 verse?

Az élet bizonytalan, ajándék minden lélegzetvétel. Jak 4:14 versében egy igen ritka görög szóval találkozunk (atmisz), amit úgy fordíthatunk, hogy „füst” vagy „pára”. Az élet átmeneti voltát hangsúlyozza, mint a hebel héber szó („lélegzet”, „pára”). Ez a kifejezés harmincnyolcszor fordul elő A prédikátor könyvében, és gyakran úgy fordítják, hogy „hiábavalóság”. Ugyan ki nem tapasztalta már, főként az idősebbek, hogy hamar véget ér az élet?! Az ismert evangelizátor, Billy Graham már igen idős volt, amikor megjegyezte: „Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elszállt az élet!”

Úgy is mondhatjuk, hogy a halál mindig lesben áll, csak egy szívverésnyire van tőlünk. Azonnal meghalhatna bármelyikünk, akármelyik pillanatban, méghozzá számos okból. Jól mondja Jakab: „nem tudjátok mit hoz a holnap” (Jak 4:14), beleértve a halált is.

„Nem akarok itt sokat beszélni az emberi élet rövidségéről és bizonytalanságáról, de van egy borzalmas veszedelem, amire fel kell hívnom a figyelmet. Sajnos, sokan nem fogják fel, milyen nagy veszélyt jelent, ha késlekednek meghallgatni a Szentlélek kérlelését, és tovább folytatják bűnös életüket” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 25. o.).

Ráadásul azon túl, hogy rövid az élet, nem is feltétlenül ad megelégedettséget.

Mit tesz még Salamon hozzá Préd 2:16-20, 4:4, 5:10, 9:13-14 verseiben ahhoz, amit eddig Jakabnál olvastunk?

Rengeteg igazságtalanság történik, annyi az értelmetlenség az életben! Nem csoda, hogy mind vágyódunk az örök élet ígérete után, amit Jézus által kapunk. Máskülönben létünk csak pára volna, ami eloszlik, örökre feledésbe merül.

Vessünk számot az életünkkel! Mennyire tart a markában ez a világ? Hogyan lehetünk folyton tudatában annak, hogy minden mulandó?