Olvashatunk a szavak erejéről Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „A talentumok” c. fejezetében, „A beszéd” alcím alatt, 230-233. o.

„Minden családnak és minden kereszténynek kötelessége, hogy gátat vessen a romlott beszédnek. Ha jelenlétünkben haszontalan beszélgetés indul meg, váltsunk témát, ha lehet. A kegyelmes Isten segítségével ejtsünk el csendesen egy-egy olyan megjegyzést, vagy kezdjünk olyan témát, amely hasznos mederbe terelheti a beszélgetést…

Sokkal többet kellene beszélnünk életünk értékes fejezeteiről! Beszélnünk kellene Isten irgalmáról és oltalmáról, a Megváltó határtalan szeretetéről! Szavainknak a dicsőítés és hálaadás szavainak kellene lenniük. Ha gondolatvilágunk és szívünk megtelik Isten szeretetével, ez társalgásunkban is kifejezésre jut. Arról nem nehéz beszélni, ami lelkünkben él. Emelkedett gondolataink, nemes törekvéseink, az igazságról kapott világos meglátásaink, önzetlen elhatározásaink, a kegyesség és szentség utáni sóvárgásunk olyan szavakban jut kifejezésre, amelyek szívünk kincseiről árulkodnak. Ha szavainkból Krisztus tűnik elő, akkor erő árad belőlük a lelkek megmentésére” (i. m. 232-233. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Legtöbbünknek gondot jelent, hogy szavaink túl könnyen kibuggyannak, gyakran mielőtt megfontolhatnánk, mit is mondjunk. Hogyan tanulhatunk meg komolyan elgondolkozni, mielőtt kinyitnánk a szánkat?

2. Tudatosítsuk magunkban, hogy ránk is nagy hatása van a szavaknak! Végezzünk el egy kísérletet: kb. egy napig beszéljünk mindenkinek arról, hogy mit tett Isten az életünkben, hogyan áldott meg, hogyan segített át a nehézségeken stb.! Majd kérdezzük meg magunktól: Hogyan hatott ez a hitemre?

3. Vajon mit árulnak el a szavaink arról, ami a szívünkben van? Talán jobban lelepleznek, mint gondolnánk? Mit tudnál meg önmagadról, ha felvennél minden szót, amit egy nap kimondasz, majd később lehallgatnád a felvételt?