Minden könyvevangélista tudja, hogy a keresztény könyvek megvásárlásáért gyakran azok vállalják a legnagyobb áldozatot, akiknek a legkevesebb van. A jómódú környékeken általában nehéz könyveket eladni, mert az ott élők talán elégedettek a körülményeikkel, és többnyire nem érzik úgy, hogy szükségük lenne Istenre, mint akiknek kevesebb jutott. Ugyanez a jelenség megfigyelhető jóval szélesebb körben is: az egyház főként a gazdasági és társadalmi nyomással jellemezhető helyeken és időszakokban növekszik a leggyorsabban. Végtére is, vajon nem a nagy gondokkal küzdők fogadják nyitottabb szívvel a Jézus történetében feltáruló reménységet, mint akik úgy érzik, hogy számukra minden kedvezően alakul?

Mit tesz még hozzá Jakab az előzőekben megfogalmazott gondolatokhoz (Jak 2:5-6)?

Ebből a részből ítélve arra következtethetünk, hogy komoly feszültségek mutatkozhattak az egyházban a szegények és a gazdagok között. Isten kiválasztotta a szegényeket, akiket a világ ugyan elvetett, de ők „gazdagok… hitben”, miközben a gazdagok a vagyonukkal „meggyalázták” a szegényeket. Valós, általános volt abban a korban a probléma, hogy a gazdagok kizsákmányolták a szegényeket. Sőt, a római jog törvénybe is foglalta a szegények hátrányos megkülönböztetését, ill. a gazdagok kiváltságos helyzetét.

„Nem vádolhattak be felsőbb osztályba tartozó személyt az alsóbb néposztályokhoz tartozók, akikről az anyagi önérdekből való cselekvést feltételezték, és a törvény szigorúbb büntetéseket írt elő az alacsonyabb néprétegekhez tartozó vétkesek számára, mint azokra nézve, akik felsőbb rétegekhez tartoztak” (Craig S. Keener: The IVP Bible Background Commentary: New Testament. Downers Grove, Ill., 1993, InterVarsity Press. 694. o.).

Olvassuk el Jak 2:7 versét! Milyen fontos pontra hívja fel itt a figyelmet Jakab a helytelen magatartással kapcsolatban?

Helytelen viselkedésükkel valójában Jézus nevét „káromolják”. Ha valaki rosszat tesz, az már önmagában is éppen elég baj, de csak ront a helyzeten, ha olyan valaki vét, aki Jézus követőjének vallja magát. Viszont még rosszabb lenne, ha Jézus nevében egyesek arra használnák vagyonukat vagy hatalmukat, hogy kihasználjanak másokat a gyülekezetben, ami többnyire megoszláshoz és vitákhoz vezet! Éppen ezért mennyeire kell vigyáznunk, hogy szavaink és tetteink összhangban legyenek a „szép névvel”, amelyről neveztetünk!