„ARANYGYŰRŰS FÉRFIÚ”

Olvassuk el Jak 2:1-4 verseit! Ez a szakasz többek közt az ellentétekkel is foglalkozik. Az egyik ember gazdag, jól öltözött és nyilván fontos személyiség, míg a másik szegény, elnyűtt ruházatú, minden valószínűség szerint „egy senki”. Az egyiket a legnagyobb udvariassággal köszöntik, a másikat megvetően. Az egyiket kényelmes hellyel kínálják, előre vezetik, míg a másiknak azt mondják, hogy álljon félre vagy keressen magának helyet a földön. Nem mutat kedvező képet ez a leírás, főként azért, mert (valószínűleg) egy istentiszteleti alkalomra utal. A 2. versben a gyülekezetnek fordított görög szó a szünagógé, ami feltehetően egy korai utalás a zsidó-keresztény szombati istentiszteletre, amire többnyire magánházaknál került sor (lásd ApCsel 18:7-8). Az I. század görög-római kultúrájában roppant fontosnak tekintették az ember nyilvános megítélését, képét, pozícióját. A vagyonos, művelt, politikai befolyással bíróktól azt várták el, hogy hírnevükkel hasznára legyenek annak, ami a személyes érdeklődési körükbe tartozott. A köz javára vagy valamilyen vallási célra fordított mindennemű nagy ajándék kötelezte az adomány elfogadóját, hogy azt valamilyen formában viszonozza. A kedvességet lojalitással „fizették meg”, a nagylelkűséget pedig köztisztelettel. Különleges bánásmódot kívánt tehát meg az a néhány előkelőség, aki a keresztények összejövetelein részt vett. Az ilyen elvárásoknak a figyelmen kívül hagyása szégyent hozott volna a gyülekezetre. Egyenesen támadásnak fogták fel azt, ha nem „politikailag korrekt” módon jártak el vagy elutasították a társadalmi értékeket, és ez megoszláshoz is vezethetett.

Milyen társadalmi elvárásokról értesülünk Mk 2:16 és Lk 11:43 verseit olvasva? Hogyan ütköztek ezek az evangéliumi elvekkel?

Nem bűn sem gazdagnak, sem szegénynek lenni. Viszont az a saját kereszténységünk egy „barométere”, hogyan bánunk azokkal, akik különböznek tőlünk korban, műveltségben vagy vallási meggyőződésüket tekintve. Az ember általában hajlamos nagyobb tiszteletet tanúsítani azok iránt, akikről azt gondolja, hogy a társadalmi ranglétrán „fölötte” állnak, míg az „alatta” lévők felé kevesebb tiszteletet mutat. Isten azonban arra szólít, hogy mi legyünk mások (lásd Róm 12:2), ezért mindig észben kell tartanunk, milyen könnyen magával ránthatnak a szokások!

Nézzünk szembe vele: talán nem csináljuk olyan nyíltan és durván, mint a Jakab által leírt helyzetben megfigyelhető, de valóban nem jellemez minket a részrehajlás? Hogyan tanulhatjuk meg felfedezni ezt a hibát önmagunkban, és hogyan küszöbölhetjük ki?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2014. 4. negyedév

Jakab levele

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: