Mit jelent magunkat „szeplő nélkül megtartani… e világtól” (Jak 1:27)? Hogyan lehetséges ez egyáltalán? Lásd még 2Pt 1:4; 1Jn 2:15-16!

Egyesek úgy gondolják, ha elég messze költözhetnének a világtól, a legtöbb kísértést elkerülhetnék. Ebben ugyan van némi igazság, és amennyire csak tőlünk telik, igyekeznünk is kell kerülni a kísértéseket (kiváltképp amelyeknek nehezen tudunk ellenállni), azonban a problémáink és gyengeségeink általában megtalálnak, bárhová is menjünk. A bűnnel nem annyira az a probléma, ami ott kint van, noha bizonyosan annak is van szerepe, mint inkább az, ami bennünk, a szívünkben található. Ott dúlnak az igazi csaták, és akárhol is éljünk, meg kell vívnunk a küzdelmeinket.

Szintén érdekes jelenség, hogy ha néhány problémát megoldunk, a többi még inkább szembeötlik. Ha például a szoba egy részét kitakarítjuk, másutt annál jobban meglátszik a piszok. Így van ez a lelki élettel is: „Minél szorosabb kapcsolatban állunk Jézussal, annál nyilvánvalóbb lesz saját bűnös voltunk; látásunk megtisztul, felismerjük fogyatkozásainkat, az Ő tökéletes jellemének éles ellentéteként” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. Budapest, 2008, Advent Irodalmi Műhely. 48-49. o.). De ne adjunk Ellen White szájába olyasmit, amit nem mondott! Nem azt mondja, hogy minél közelebb kerülünk Jézushoz, annál bűnösebbek leszünk valójában. Így folytatja a gondolatot: „Minél inkább űz bűnünk tudata hozzá és Isten Igéjéhez, annál magasztosabbnak látjuk jellemét, és annál tökéletesebben tükrözzük vissza az Ő képét” (i. m. 49. o.).

Az igazi vallás elvezeti az embert oda, hogy éhezze és szomjazza (lásd Mt 5:6) az Istennel való mélyebb kapcsolatot. Jézus számottevő időt töltött egyedül, Mennyei Atyja társaságában, hogy megtudja akaratát, mégsem zárkózott el az emberektől, közéjük ment. Az volt az „étele”, hogy segített a rászorulóknak, ledöntötte az előítélet falait és hirdette az örök élet jó hírét (Jn 4:28-35).

Jézus és az első keresztények étrendje, életstílusa igencsak eltért a körülöttük lévő pogány világétól, szokásaik mégsem gátolták őket abban, hogy a hitüket bemutassák, beszéljenek róla. Mindenhová elmentek és az evangélium az egész birodalomban elterjedt, alaposan beágyazódott még a legromlottabb és legbűnösebb központokban is, mint amilyen Róma volt.