Olvassuk el újból Jak 1:22 versét! A görög úgy fejezi ki, hogy „legyünk” az Ige megtartói. Mennyiben más ennek az üzenete, mintha egyszerűen azt mondta volna Jakab, hogy „cselekedjetek az Ige szerint”?

Jakab összekapcsolja azt, hogy lenni és tenni. Nem választja el egymástól a kettőt, és egyiket sem nevezi fontosabbnak a másiknál. Mintha egy érme két oldala volna, egymástól elválaszthatatlan. Megtartóknak kell lennünk. Továbbá a görögben a lenni szó igeideje a folyamatosan engedelmes életmódra utal, amit Isten már most elvár tőlünk, nemcsak a meghatározatlan jövőben.

Vagyis új emberré kell válnunk az Úrban, és abból következően, amivé válunk, azt tesszük, amit Isten meghagy nekünk. Ez igencsak más, mintha egyszerűen a szabályokat követnénk (úgy tűnik, éppen ez volt a gazdag ifjú problémája, amint a tegnapi részben láttuk).

Mi mindent kell megtennünk Lk 6:27-38 versei értelmében?

„Szeressétek ellenségeiteket…” „Mindenkinek pedig, aki tőled kér, adj…” „Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas…” (Lk 6:27, 30, 36). Lehetetlennek hangzik, nem igaz? És az is, ha csak magunkra gondolunk! A bűnös emberben nem ébred magától ilyen szeretet. Éppen ezért folytatja Jézus a különféle fákkal és a rajtuk termő gyümölcsökkel (Lk 6:43-45).

Pál apostol pedig a Galáciai levélben szembeállítja egymással a test cselekedeteit (Gal 5:19-21) a Lélek gyümölcsével (Gal 5:22-23). Szinte úgy tűnik, hogy minél jobban összpontosítunk a cselekedeteinkre, annál rosszabbak leszünk. Viszont ha a Lélek vezetése alatt vagyunk, egészen más lesz az eredmény: a szeretet és az engedelmesség gyümölcse.

Gondoljunk egy esetre, amikor csak azért tettünk meg valamit, mert megkívánták tőlünk, vagy mert egy szabályt kellett betartani! Állítsuk ezt szembe azzal, amikor valami hasonló dolgot tettünk meg, mert kedvünk volt hozzá, természetesen jött, a szívünkből fakadt, mivel Krisztus bennünk él. Hogyan érzékelteti ez az ellentét a mai tanulmány lényegét?