„Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai! Minden jó adomány és tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka” (Jak 1:16-17).

A bűn halált szül, Isten azonban maga az élet forrása. Ő „a világosságok Atyja” (Jak 1:17) – ami utalás a teremtésre (1Móz 1:14-18). Isten új életre szül, és ez a „felülről” kapható legnagyobb ajándék (vö. Jak 1:17; Jn 3:3).

Pál azt mondja, hogy a megváltás Isten kegyelméből van (Róm 3:23-24; Ef 2:8; 2Tim 1:9), amit Jakab szintén ajándéknak nevez (Jak 1:17). Majd pedig a következő versben azt is egyértelműen kijelenti, hogy az üdvösség, az újjászületés azért lehetséges, mert ez Isten célja és akarata ránk nézve: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk” (Jak 1:18). Vagyis Isten meg akar menteni. Már a születésünk előtt is azt akarta, hogy üdvösségünk és új életünk legyen benne, most és mindörökké.

Mit mondhatunk, ha összehasonlítjuk Jakab leírását az újjászületésről azzal, amit Pál és Péter írt (lásd Tit 3:5-7; 1Pt 1:23)?

Jézus, Pál, Péter és Jakab is az újjászületéshez kapcsolja az üdvösséget. Istennek az a célja a megváltási tervvel, hogy a bűntől megtépázott és összetört embereket újból összeköttetésbe vonja a mennyel. Olyan hatalmas, széles a szakadék, hogy az ember soha, semmilyen módon nem lett volna képes áthidalni azt. Egyedül az emberi testben megjelent Isten Igéje, Jézus állíthatta helyre a kapcsolatot a menny és a föld között. Az ihletett Ige (2Tim 3:16) különleges módon képes lelki életet lehelni abba, aki kitárja szívét és elfogadja az ajándékot.

Röviden, annyira szeret Atyánk, „a világosságok Atyja”, hogy még érdemtelenségünk dacára is megad minden jó ajándékot és tökéletes adományt (lásd Jak 1:17), amelyek közül a legjobb maga Jézus és az újjászületés, amit felkínál!

Milyen ajándékokat kaptunk „felülről”? Miért olyan fontos sokat gondolni ezekre? Mi történik, ha nem ezt tesszük?