Olvassuk el Jak 1:13-14 verseit! Miért fontos tudni, hogy Isten senkit nem kísért meg? Honnan ered a kísértés? Hogyan segíthet a bűnnel folytatott harcunkban, ha ezzel tisztában vagyunk?
Jakab nyomatékosan kijelenti: nem Istentől ered a gonoszság, mint ahogy a kísértés sem! A kísértés forrása a gonosz. E szakasz szerint bennünk van a probléma, ez a fő oka annak, hogy olyan nehéz az ellenállás.
A bűn elleni harc a gondolatokban kezdődik. Még ha sokan nem is akarják meghallani, igazság szerint mi választjuk a bűnt. Senki sem kényszeríthet (Róm 6:16-18). Folyamatosan felkeltik a figyelmünket a bűnös vágyak és hajlamok, meg a hajlandóság. Jak 1:14 versében az apostol a vadászat és a halászat köréből vett hétköznapi képekkel érzékelteti a belső késztetést. Saját vágyaink csábítanak és csalogatnak, amikor pedig beadjuk a derekunkat, horogra akadunk, csapdába esünk.
Mi a közös témája Zsolt 119:11, Lk 4:8 és Ef 6:17 verseinek? Hogyan kapcsolódik ez a kísértés feletti győzelem kérdéséhez?
Az idézett szakaszokban Jakab egyértelműen különválasztja a kísértést a bűntől. Ha valaki kísértést érez, az nem bűn. Még Jézus is megkísértetett. Nem maga a kísértés a probléma, hanem az, ahogyan reagálunk rá. A bűnös természet még nem bűn önmagában, az viszont már igen, ha engedjük, hogy bűnös természetünk uralja a gondolatainkat és diktálja döntéseinket. Ezért adja Isten az Igében a biztos győzelmet kínáló ígéreteket, amelyekbe hittel belekapaszkodhatunk és hivatkozhatunk rájuk.
Beszélgessünk arról, hogy a bűn mindig a saját választásunk eredménye! (Hiszen ha nem az volna, hogyan lehetne elítélni miatta?) Mit tehetünk meg naponta, a gyakorlatban, ami megőrizhet a helytelen döntésektől?
Letöltés |