A levél íróját minden bizonnyal igen jól ismerték az egyházban, mert nem ad konkrétabb információt a személyét illetően annál, amit Jak 1:1 versében találunk: „Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek.”

A személyazonosságával kapcsolatban tehát gyorsan leszűkíthetjük a lehetőségek körét. Az Újszövetség négy Jakab nevű férfit említ: kettőt a tizenkét tanítvány között (Mk 3:17, 18), azután Júdás apját – nem Iskariotes Júdásét, hanem a tanítványok közül a másik Júdásét (Lk 6:16) – és Jézus egyik testvérét. Négyük közül csak Jézus testvére élt elég hosszan és volt olyan kimagasló szerepe az egyházban, hogy egy ilyen levelet megírhasson. Ezért gondoljuk, hogy Jézus egyik „atyjafia” (Gal 1:19 ; vö. Mk 6:3), Jakab írta ezt az újszövetségi könyvet.

Bizonyára több lehetősége volt a tanulásra Jakabnak, az ácsmester fiának (Mt 13:55), mint egy átlagos földműves gyerekének abban az időben. Az Újszövetség egészében ez a levél az egyik legjobb példa az irodalmi görög nyelvezetre. Gazdag szókészletét, retorikai érzékét és az Ószövetség alapos ismeretét csak A zsidókhoz írt levél múlja felül. Jakab neve szerepel elsőként Jézus testvérei között, ezért valószínűleg ő lehetett a legidősebb fiú. Jézus viszont az édesanyját a szeretett tanítvány, János gondjaira bízta (Jn 19:26-27), ami azt sejteti, hogy a bátyjai nem Mária saját gyermekei voltak, hanem József előző házasságából születtek.

Jézus szolgálatával kapcsolatban olvassuk el a következő verset: „Amikor ezt meghallották a hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magán kívül van” (Mk 3:21, új prot. ford.; lásd még Mt 12:46-47; Jn 7:2-5). E szövegek szerint hogyan tekintett Jézusra a saját családja? Milyen tanulságot szűrhetünk le ebből magunkra vonatkozóan, ha a szeretteink néha talán félreértenek?

„A Messiás munkájáról alkotott hamis elképzelés és Jézus Isten-voltába vetett hit hiánya vezette oda fivéreit, hogy sürgessék: jelentse ki magát nyilvánosan a népnek a sátoros ünnepen” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 410. o.).