Mit embertársad ellen vétkezel te,

azt véle tán mind jóváteheted;

de van, mi sokszor semmiségnek látszó,

és jóvátenni többé nem lehet!

Bűnét megbánva, egyszer fölkeresi

egy pletykás asszony lelkipásztorát,

tanácsot kérni: hogy tehetné jóvá

a sok hamis hír végtelen sorát!

„Vegyen magához, kedvesem, egy párnát,

s a megbántottak küszöbére mind

tegyen belőle egy-egy tollat, aztán

nagyon kérem, hogy jöjjön el megint!”

…Furcsa tanács… de nénink megfogadja,

s úgy jár, ahogy közülünk járna sok,

ha osztaná a tollat házról-házra,

hogy kiürül a degesz párnátok.

„Megtettem – szól a papnak –, rendben van hát?”

s dicséretet remélve rátekint…

„Sajnos, még nincs… Ez volt a könnyebb része.

Most menjen el, és szedje össze mind!”

Nagy-nagysokára visszamegy az asszony,

s kezében az üres ciha beszél:

„Kerestem, testvér, óh, de mindhiába,

a tollakat elfújta már a szél…”

Mit embertársad ellen vétkezel te,

azt véle tán mind jóváteheted,

de van, mi sokszor semmiségnek látszó,

és jóvátenni többé nem lehet…!