„És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül” (Mt 24:12-13).
„Az utolsó napokban Isten kiválasztott egy népet törvénye letéteményeséül, amelyre mindig várnak nehéz, kellemetlen feladatok… Nagy buzgalmat és folyamatos küzdelmet igényel a gonoszság távoltartása a gyülekezetekből. Szilárdan, részrehajlás nélkül kell fegyelmet gyakorolni, mert némelyek, akik vallásosnak tűnnek, igyekeznek aláásni mások hitét és titokban önmaguk felmagasztalásán munkálkodnak.
Az Úr Jézus az Olajfák hegyén nyíltan kijelentette: ’mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.’ Olyan csoportra utalt, akik a lelkiség magas fokáról estek le. Komolyan, szívünket alaposan megvizsgálva olvassuk az ilyen kijelentéseket! Hol a lázas buzgalom, az Isten előtti áhítat, ami megfelel az igazság nagyságának, amiben állításunk szerint hiszünk? A világ és a dédelgetett bűnök szeretete elfordította a szívet az ima és a szent dolgokon való elmélkedés szeretetétől. Róják a vallási szolgálatok formális köreit, de hová tűnt a Jézus iránti szeretet? A lelki élet haldoklik.
A lelki életet kiöli az önérzet és az önteltség. Magukat magasztalják, önmagukról beszélnek. Ó, bárcsak meghalna az ember énje! ’Naponként halál révén állok’ (1Kor 15:31) – mondta Pál apostol. Amikor büszke, kérkedő önteltség, önelégültség hatja át a lelket, Jézus számára nincs ott hely, csak alantasabb helyre szorul, míg az ember énje jelentőssé dagad, a lélek egész templomát kitöltve. Ez az oka annak, hogy az Úr csak oly keveset tehet értünk. Amennyiben segítené erőfeszítéseinket, az emberi eszköz minden dicsőséget a saját okosságának, bölcsességének és képességének tulajdonítva dicsérné magát, mint a farizeus: ’Böjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, amit szerzek’ (Lk 18:12). Ha az ember Krisztusban rejti el énjét, az nem jön fel a felszínre olyan gyakran…
Csak akkor tudunk eredményesen és harmonikusan dolgozni, ha úgy igyekszünk végrehajtani a Mester utasításait, hogy közben nem tesszük saját pecsétünket és azonosító jegyünket a munkára. ’Tartsatok össze! – mondta az angyal. – Tartsatok össze’” (Ellen G. White: 5Testimonies. [Bizonyságtételek. 5. köt.] 538-539. o.)!