SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 32:4; Zsoltár 28:1; Máté 5:23-24; 7:1-5;

18:15-18; János 15:1-5; 17

„De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédökre hisznek majd énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17:20-21).

A keresztény egyház gyökerei visszavezethetők egészen Ádámig, Ábrahámig és Izráel népéig. Az Úr elhívta Ábrahámot, majd pedig később az izraelitákat, hogy szövetséges kapcsolatba lépjenek vele, mert meg akarta áldani a világot általuk. A szent történelem során ez a szövetséges kapcsolat az egyházban folytatódott.

Az egyház nem az apostolok vagy más emberek „találmánya” volt. Szolgálata során maga Krisztus jelentette ki, hogy meg akarja alapítani egyházát (lásd Mt 16:18). Létezése Jézus Krisztusnak köszönhető, tőle ered.

Az evangéliumok szerint összesen csak három ízben hangzott el Jézus szájából az a szó, amit úgy fordítunk, hogy egyház, ill. gyülekezet (Mt 16:18; 18:17). Ez viszont korántsem jelenti azt, hogy Jézus nem foglalkozott volna e témával, sőt nagyon is fontos elveket tanított az egyházzal kapcsolatban. E heti tanulmányunk két fő gondolatra összpontosít: az egyház alapjára és egységére.