JÉZUSI ÉLET

Tanításaiban Jézus az önzetlen, szeretettel teljes élet magas normáját állítja elénk, ami a legtöbbünket teljesen elcsüggeszthet. Miként érhető el, hogy természetünkből adódóan önző létünkre tudjuk önzetlenül szeretni a felebarátainkat? És egyáltalán képesek volnánk valóban szeretni az ellenségeinket? Emberi szemszögből nézve teljességgel lehetetlen. Csakhogy az Úr soha nem kérné, hogy szeressük a gyűlölködő, szeretetre méltatlan embereket, ha nem biztosítaná számunkra a megvalósításhoz szükséges eszközöket. „Ez a norma nem elérhetetlen. Isten minden egyes parancsolata és minden megbízása határozott ígéreten alapszik. Isten előkészületeket tett, hogy hozzá hasonlókká lehessünk, sőt mi több, Ő akarja ezt az átalakulást mindazokban véghezvinni, akik visszás akaratukkal ellene nem szegülnek, ami által kegyelmét visszautasítják” (Ellen G. White: Krisztus követése. Gondolatok a Hegyibeszédről. Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 70. o.).

És milyen ígéret húzódik meg az ellenség szeretetére való felszólítás mögött? Az, hogy Isten jó és kegyelmes azokkal is, akik hálátlanok, gonoszok (Lk 6:35-36) – köztük velünk is. Azért lehetünk képesek szeretni az ellenségeinket, mert Isten előbb szeretett bennünket, már akkor, amikor az ellenségei voltunk (Róm 5:10). Ha naponta megerősítjük, hogy elfogadjuk értünk, szeretetből vállalt keresztáldozatát, Krisztus önmegtagadó szeretete átjárja életünket. Minél inkább felismerjük és tapasztaljuk az Úr szeretetét, annál jobban árad szeretete belőlünk mások – még az ellenségeink felé is.

Mi a kapcsolat a Krisztusban és szeretetében való megmaradás és feleba-rátaink szeretete között (Jn 15:4-12)?

Nemcsak arra van szükségünk naponta, hogy elfogadjuk Krisztus értünk vállalt halálát, hanem az akaratunkat is folyamatosan alá kell rendelni neki, benne kell maradnunk. Amint Jézus sem a saját akaratát kereste, hanem az Atyáét (Jn 5:30), nekünk is rá és az akaratára kell hagyatkoznunk, mert nélküle semmit sem tehetünk. Ha mindennap a választásunkkal meghajlunk Jézus előtt, akkor Ő bennünk és általunk él. Amint Pál apostol fogalmazott: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus” (Gal 2:20). Ettől változik meg az ember egocentrikus magatartása, így képes lesz önzetlenül, szeretettel élni.

Olvassuk el ismét Jn 15:4-12 szakaszát! Milyen örömről beszél itt Jézus? Hogyan tapasztalhatjuk mi magunk is a Jézus szolgálatából fakadó örömet még akkor is, ha a közvetlen körülményeink nem feltétlenül adnak okot a boldogságra?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: