A jézusi élet azt jelenti, hogy olyan szeretetet tanúsítunk, mint Ő. Egy törvénytudóval beszélgetve Jézus az irgalmas samaritánus példázatával (Lk 10:30-37) mutatta be, milyen is ez a szeretet. A törvénytudó így összegezte Isten és embertársaink iránti kötelességünket: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat” (Lk 10:27). Jól ismerte a Szentírást (kívülről idézte 5Móz 6:5 és 3Móz 19:18 verseit), de bűntudata lehetett, amiért nem szerette eléggé az embereket. Önmagát igazolandó, megkérdezte Jézustól: „De ki az én felebarátom” (Lk 10:29)?

Hogyan világított rá Jézus, hogy ki a felebarátunk? Mi minden következik az irgalmas samaritánus példázatából ránk nézve (Lk 10:30-37)? Hogyan viszonyul az aranyszabályhoz (Mt 7:12) az, hogy szeresd „a te felebarátodat, mint magadat”?

„De ki az én felebarátom?” – erre a kérdésre alapjában véve Jézus azt válaszolta, hogy felebarátunk mindenki, akinek szüksége van a segítségünkre. Ahelyett tehát, hogy azt kérdeznénk: „Mit tehet értem a másik ember?”, azt tudakoljuk: „Én mit tehetek a felebarátomért?”

Jézus messze túlment azon, ahogy abban a korban – általában a tiltás oldaláról közelítve – értelmezték ezt a szabályt: „ne tedd mással azt, amit te nem szeretnél!” Pozitív oldalról megvilágítva nemcsak arra mutatott rá, hogy mit kell elkerülnünk, hanem főként arra, amit tennünk kell. Ne feledjük, ez az elv nem arra szólít, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy ők bánnak velünk! Hiszen könnyű kedvesnek lenni a kedves emberekkel és kellemetlenkedni a rosszindulatúakkal – a legtöbben képesek erre. A felebarát iránti szeretetünknek függetlennek kell lennie attól, ahogy velünk bánnak.

Gondoljunk valakire, aki ártott, fájdalmat okozott nekünk! Milyen reakciót váltott ki belőlünk? Hogyan bánhatnánk jobban az ellenséges emberekkel? Mire tanít Krisztus példája, ahogyan Ő viszonyult az ellene fordulókhoz?